Szuhanics Albert: Műnő

Kertemben fű nő,
rajta egy műnő
ő nem egy űnő,
hanem egy műnő.

Kálmánnak tetszik,
a napon fekszik,
az UV-fényben
nem ég le mégsem.

Ő gumibaba,
hosszú a haja,
égszínkék szeme,
rövid az esze.

Minő nagy öröm,
iszom a söröm!
Nem szól rám ötnél,
"többet ne öntsél"!

Sajnos nem süt-főz,
nyugágyon időz,
betelt a pohár,
kávéval nem vár!

Furcsának tűnő,
nem kell a műnő,
hiába hű,
mégiscsak mű!