Folks Lilien: Sötét Utas

Rohanok az erdőben,
S a Sötét Utasom kerget.
Belül érzem, meglőttek,
Hiszen Ő is nagyon szenved.

Ő a részem, bennem él,
S nem hagy nyugton lennem.
Folyton csak suttogja: még!
Hangjától szívem is reszket.

Folyton csak üvölt és sír,
Akár egy csecsemő, gyermek.
Ölésre késztet, amennyire bír,
S ha megteszem, jobban szeret.

Ha szomorú vagyok, s sírok,
Az Ő harmatkönnye pereg.
Ha mások között tüzet szítok,
Sötét Utasom önfeledt, nevet.

Könyörgöm, fordíts hátat,
S ezzel együtt Őt is temeted.
Ha maradsz, csókold a számat,
Hisz, ha szeretsz, Őt is szereted.