Az ördögi énem eltettem, miattad én jobb lettem
Eddig egyedül cipeltem, de már bírom a keresztem
A telefont letettem, de még nem jött válasz
Érzem már az érzelmet... azt, hogy te vagy a támasz!
Az agy még szabályoz, de a szívem már nem fékezem
eddig tartott a fogság, már más világban létezem
Nem kell szabadság, csak fogd újra a két kezem
te legyél csak mellettem... légy velem (légy velem)
Az elmémbe égett a szemed és az arcod
Sokan várták, de nem adom fel a harcot!
Szükségem van rád, mint jégvirágnak a télre
Csak add a kezed, velem együtt nézz az égre
Ezek szerelmes mondatok, ez szertelen és szellemes
Melletted fekve volt, csak igazán kellemes
Ez vírus és megfertőzött, nincs választás, nincs vita
Hogy imádlak, ez betegség... És te vagy a vakcina!
Gyere ölelj át, mint hajnalt az éj
Mint téren álló fákat, gyengéden a szél
magamhoz szorítalak, és a füledbe súgom
melletted vagyok, soha el nem szúrom
Nem látom a szemed színét, elvakít a fénye
A szív felrobbant, az agy azt mondja miért ne?
Az újrakezdés nehéz, én meghalok a mátrixban
a mosolyod miatt, én sok éjszakát átittam
Ha kettőt kívánhatnék, az első az lenne
hogy legyél mellettem ebben a percben
a második egyszerű, vagyis annak tartom
azt kívánom, hogy ez a perc örökké tartson
A szívem nem bizsu, ez többet ér az aranynál
Menekülnék már, de egy hang azt mondja: maradjál!
A kérdőív kitöltve, te vagy a másik felem
Vezérel egy vezércsel, csak te legyél velem!
Megremeg a szív, és lüktet a verőér
Azt mondod, hogy mennél, de akkor mondd meg: miért jöttél?
Utam közben én, már lábnyomot sem hagyok
Csak egy vízcsepp voltam, de melletted tenger vagyok!
Istenné tettél, vagy csak tett a vak tudat
Ha nem talál meg a boldogság, azt kérem, te mutass utat
Egy úriember így mulat, sárga földig csontrészeg
A fejemben zene szól, előttem meg szürke képek
Szürke a szívem is, a múltam tette bűnössé
Nem kérem hogy bízz bennem, de most az egyszer kövessél!
Szikrát gyújt a tekintet, tűz bújik a szemembe
Én minden éjjel a kezed álmodom a kezembe
Pirománia a szívben, én vérfarkasok között lakom
utánad megyek vakon, ez vakvágányra futott vagon
hogy itt hagyj engem, én már nem hagyom...
Eddig egyedül cipeltem, de már bírom a keresztem
A telefont letettem, de még nem jött válasz
Érzem már az érzelmet... azt, hogy te vagy a támasz!
Az agy még szabályoz, de a szívem már nem fékezem
eddig tartott a fogság, már más világban létezem
Nem kell szabadság, csak fogd újra a két kezem
te legyél csak mellettem... légy velem (légy velem)
Az elmémbe égett a szemed és az arcod
Sokan várták, de nem adom fel a harcot!
Szükségem van rád, mint jégvirágnak a télre
Csak add a kezed, velem együtt nézz az égre
Ezek szerelmes mondatok, ez szertelen és szellemes
Melletted fekve volt, csak igazán kellemes
Ez vírus és megfertőzött, nincs választás, nincs vita
Hogy imádlak, ez betegség... És te vagy a vakcina!
Gyere ölelj át, mint hajnalt az éj
Mint téren álló fákat, gyengéden a szél
magamhoz szorítalak, és a füledbe súgom
melletted vagyok, soha el nem szúrom
Nem látom a szemed színét, elvakít a fénye
A szív felrobbant, az agy azt mondja miért ne?
Az újrakezdés nehéz, én meghalok a mátrixban
a mosolyod miatt, én sok éjszakát átittam
Ha kettőt kívánhatnék, az első az lenne
hogy legyél mellettem ebben a percben
a második egyszerű, vagyis annak tartom
azt kívánom, hogy ez a perc örökké tartson
A szívem nem bizsu, ez többet ér az aranynál
Menekülnék már, de egy hang azt mondja: maradjál!
A kérdőív kitöltve, te vagy a másik felem
Vezérel egy vezércsel, csak te legyél velem!
Megremeg a szív, és lüktet a verőér
Azt mondod, hogy mennél, de akkor mondd meg: miért jöttél?
Utam közben én, már lábnyomot sem hagyok
Csak egy vízcsepp voltam, de melletted tenger vagyok!
Istenné tettél, vagy csak tett a vak tudat
Ha nem talál meg a boldogság, azt kérem, te mutass utat
Egy úriember így mulat, sárga földig csontrészeg
A fejemben zene szól, előttem meg szürke képek
Szürke a szívem is, a múltam tette bűnössé
Nem kérem hogy bízz bennem, de most az egyszer kövessél!
Szikrát gyújt a tekintet, tűz bújik a szemembe
Én minden éjjel a kezed álmodom a kezembe
Pirománia a szívben, én vérfarkasok között lakom
utánad megyek vakon, ez vakvágányra futott vagon
hogy itt hagyj engem, én már nem hagyom...
