Valami semmitmondó mondatfoszlány,
valami átcsörtető intelem.
Bolond tanács döcögve oktat,
sűrű vakságba újra lángot hozhat
egy szótlan-kiáltó borús fergeteg.
Az ember csak áll tátott szájjal,
szeme a semmi lapján elmereng.
Valami semmitmondó boldog álarc,
valami mélyből jövő gyötrelem.
Egy elmebajban összeolvad
időtlen óra, múlt, s jelen.
Nem tudta máig megragadni egy sem
a titkok közt kanyargó tegnapot.
Nem látta eddig egy kíváncsi szem sem
a rejtélyben kígyózó holnapot.
Üres az utca, mintha kihaltak volna
belőle a szép mosolyú emberek.
Az idő meg mintha csak álldogálna,
az ég betonját gyászpor köti meg.
Zajhoz szokott fülem hiányba fordul,
valami semmitmondó hang után kutat.
Azelőtt semmitmondó kurta sóhaj
epedve várom, hátha újra felszakad.
Miért van az, hogy mind, amit szerettél,
míg birtokoltad, nem értékelted?
Nem fordít éghez hálacsillag,
a "köszönöm" torkodban megreked.
S miután végleg elvesztetted
a láthatatlan-megszokott időt,
hiába forgatsz fel minden követ,
többé már nem leled meg őt.
valami átcsörtető intelem.
Bolond tanács döcögve oktat,
sűrű vakságba újra lángot hozhat
egy szótlan-kiáltó borús fergeteg.
Az ember csak áll tátott szájjal,
szeme a semmi lapján elmereng.
Valami semmitmondó boldog álarc,
valami mélyből jövő gyötrelem.
Egy elmebajban összeolvad
időtlen óra, múlt, s jelen.
Nem tudta máig megragadni egy sem
a titkok közt kanyargó tegnapot.
Nem látta eddig egy kíváncsi szem sem
a rejtélyben kígyózó holnapot.
Üres az utca, mintha kihaltak volna
belőle a szép mosolyú emberek.
Az idő meg mintha csak álldogálna,
az ég betonját gyászpor köti meg.
Zajhoz szokott fülem hiányba fordul,
valami semmitmondó hang után kutat.
Azelőtt semmitmondó kurta sóhaj
epedve várom, hátha újra felszakad.
Miért van az, hogy mind, amit szerettél,
míg birtokoltad, nem értékelted?
Nem fordít éghez hálacsillag,
a "köszönöm" torkodban megreked.
S miután végleg elvesztetted
a láthatatlan-megszokott időt,
hiába forgatsz fel minden követ,
többé már nem leled meg őt.
