Ez egy olyan nap, amikor semmi sem jön össze. Komolyan semmi. Reggel rohantam és belerúgva a székbe megbotlottam és bevágtam a fejem. Persze komoly bajom nincs, de az asztal széle felvágta a homlokomat a szemöldököm felett, így majd egy órát kerestem a ragtapaszt, de persze valaki megint elpakolt. Szóval ezek után persze egy tömött buszra jutottam fel, ahol persze mindenki a lábamra lépett, de mivel fiatal alak vagyok, így senki sem kért elnézést, csak rám nézett úgy, mintha én az utolsó ganéj direkt el akarja őket gáncsolni azzal, hogy áll egy helyben. Aztán leszálláskor, egy kedves idős hölgy úgy vélte, neki előbb kell felszállnia, mielőtt én lejutnék, így ahogy felrohant felöklelt és hátra zuhantam, szóval elszakadt a kabátom a vállánál.
Természetesen az első órámról lemaradtam, szóval majd kunyerálnom kell jegyzeteket és utána pénz szerezni, mert ennyit én nem fogok másolgatni. A második órán teszt volt. Természetesen elcsesztem, szóval majd írhatom újra, hát ez is kurva jó volt. Komolyan már elegem volt, szóval végre elmentem kajáért, de persze a pékség csak egy óra múlva tudott volna frisset sütni így a fogamat tördeltem valami kiflin, de hogy kerek legyen az élet, úgy fest, otthon hagytam a tárcámat, szóval bár valamennyi apróm volt, de se személyi, se semmiféle papír. Hát nem remek? Legalább a többi órán tudtam aludni, kivéve az utolsón, mert a tanár úgy nyomja a tempót, hogy örülök, ha felét le tudom írni, pedig nem vagyok rossz tanuló, a rákba is.
Mindegy. Mindjárt otthon vagyok. Már nem kell vacakolnom. Felpattanok a buszra és... egy ellenőr? Nah elő a... basszameg. A tárcám és benne a bérlet, a személyi és a pénz. Se büntetést nem tudok fizetni, se a rendőrnek elővenni a papírjaim, ha kihívja. Látszik a negyvenes éveiben lévő férfi egy igazi kötekedő. Kár, egy rendesebb simán elnézte volna nekem.
- Jegyeket, bérleteket kérem felmutatásra uram.
- Sajnos nincsenek.
- Hát akkor vagy helyben fizet egy pénzbüntetést, vagy ad valami személyi papírt, amiről leveszem az adatait, hogy később csekken fizethessen.
- Uram, legyen belátó, otthon hagytam a tárcámat, szar napom van, tényleg nincs semmim. Ne...
- Kérem, ez mindenkire vonatkozik. Nem fogok...
- Könyörgöm uram, most nem szórakozom, le is szállok, ha akarja, de tényleg nincs nálam semmi.
- Látom, nem érti, akkor kénytelen leszek rendőrt hívni.
A fejem szétrobban. Ez a pasi direkt szívat és még vigyorog hozzá is, mint egy disznó. Mit tegyek? Egészen üres a busz csak két kopasz izom agyú, egy tucat nagyi és pár kisiskolás. Két kopasz nagydarab egyikén egy zöld-fehér sál van. Fradista! Ha ez nem válik be, akkor semmi. Elmosolyodom és ellököm a barmot, aki azóta is csak magyaráz.
- Mit mondtál a fradira, te tetű útés köcsög? - kiáltom el magam a meglepődött férfira nézve
- Te... tessék? - kérdi döbbentem
- Gyerünk! Most mondja a szemembe kis csira! Mi van nem ugatsz? - a két óriás feláll – Mi van buzikám? Hallgatlak! Már nem vagy olyan macsó?
Az ajtó ki tárul és én arra indulok, az ellenőr kicsit meglepve nyúlna felém, de ekkor a két óriás keze a vállára kerül. Lehet, hogy szemétség, de most megnyugtat, ahogy az ajtó zárul és rájövök valakinek legalább szarabb napja lesz, mint nekem van.
Természetesen az első órámról lemaradtam, szóval majd kunyerálnom kell jegyzeteket és utána pénz szerezni, mert ennyit én nem fogok másolgatni. A második órán teszt volt. Természetesen elcsesztem, szóval majd írhatom újra, hát ez is kurva jó volt. Komolyan már elegem volt, szóval végre elmentem kajáért, de persze a pékség csak egy óra múlva tudott volna frisset sütni így a fogamat tördeltem valami kiflin, de hogy kerek legyen az élet, úgy fest, otthon hagytam a tárcámat, szóval bár valamennyi apróm volt, de se személyi, se semmiféle papír. Hát nem remek? Legalább a többi órán tudtam aludni, kivéve az utolsón, mert a tanár úgy nyomja a tempót, hogy örülök, ha felét le tudom írni, pedig nem vagyok rossz tanuló, a rákba is.
Mindegy. Mindjárt otthon vagyok. Már nem kell vacakolnom. Felpattanok a buszra és... egy ellenőr? Nah elő a... basszameg. A tárcám és benne a bérlet, a személyi és a pénz. Se büntetést nem tudok fizetni, se a rendőrnek elővenni a papírjaim, ha kihívja. Látszik a negyvenes éveiben lévő férfi egy igazi kötekedő. Kár, egy rendesebb simán elnézte volna nekem.
- Jegyeket, bérleteket kérem felmutatásra uram.
- Sajnos nincsenek.
- Hát akkor vagy helyben fizet egy pénzbüntetést, vagy ad valami személyi papírt, amiről leveszem az adatait, hogy később csekken fizethessen.
- Uram, legyen belátó, otthon hagytam a tárcámat, szar napom van, tényleg nincs semmim. Ne...
- Kérem, ez mindenkire vonatkozik. Nem fogok...
- Könyörgöm uram, most nem szórakozom, le is szállok, ha akarja, de tényleg nincs nálam semmi.
- Látom, nem érti, akkor kénytelen leszek rendőrt hívni.
A fejem szétrobban. Ez a pasi direkt szívat és még vigyorog hozzá is, mint egy disznó. Mit tegyek? Egészen üres a busz csak két kopasz izom agyú, egy tucat nagyi és pár kisiskolás. Két kopasz nagydarab egyikén egy zöld-fehér sál van. Fradista! Ha ez nem válik be, akkor semmi. Elmosolyodom és ellököm a barmot, aki azóta is csak magyaráz.
- Mit mondtál a fradira, te tetű útés köcsög? - kiáltom el magam a meglepődött férfira nézve
- Te... tessék? - kérdi döbbentem
- Gyerünk! Most mondja a szemembe kis csira! Mi van nem ugatsz? - a két óriás feláll – Mi van buzikám? Hallgatlak! Már nem vagy olyan macsó?
Az ajtó ki tárul és én arra indulok, az ellenőr kicsit meglepve nyúlna felém, de ekkor a két óriás keze a vállára kerül. Lehet, hogy szemétség, de most megnyugtat, ahogy az ajtó zárul és rájövök valakinek legalább szarabb napja lesz, mint nekem van.
0 Megjegyzések