Lelkemen fájdalom,
Visítva, üvöltve
Éneklem nászdalom...
Levegőt, levegőt...
Csak azt adjatok!
Egy összegyűrt lepedőt
S ágyat, hol alhatok...
Szemednek kék fénye
Mindig lángra lobbant.
De a hamis világ ténye
Ismét bombát robbant.
Hazugság, mint tenger,
Én újra csak remélek.
Ki nem próbál, nem nyer.
...Már szívedben ott élek.
