Mikola László: Fájdalom

Úgy ülök most itt egyedül,
Mint a tokban a hegedű,
Mint elszakadt gitárhúrok,
Magányosan, s szívem duzzog.

Nem tudom, hogy ki hibája,
Az érzést szívem csinálja.
Elfeledni sosem foglak,
Még bennem él az a kotta.

Valami fáj, de titkolom,
És visszasírom kiskorom,
Mikor nem bántott az élet,
Most meg szerelemtől félek.

Tudom, hogy feledni kéne,
De van még esély, én érzem.
Nem fogom feladni soha,
Nem vagyok olyan ostoba.