Vakon bolyongva,
Szárnyaszegetten,
Régi tüzét kutatva,
Rég reménytelen.
Így ballag a dicső madár,
Neki nem fáj semmi most már.
Semmi, csak az emlékek:
Röptében élhetett
Egykor, szabadon szállhatott,
Elé semmi sem állhatott...
De ennek vége, nincs ereje már,
Nem várja más, csak a szürke halál.
Láng-vére patakként hullik a földre,
E büszke madárt így lelte vége.
Szárnyaszegetten,
Régi tüzét kutatva,
Rég reménytelen.
Így ballag a dicső madár,
Neki nem fáj semmi most már.
Semmi, csak az emlékek:
Röptében élhetett
Egykor, szabadon szállhatott,
Elé semmi sem állhatott...
De ennek vége, nincs ereje már,
Nem várja más, csak a szürke halál.
Láng-vére patakként hullik a földre,
E büszke madárt így lelte vége.
