Fojtogat a sírás, összehúzza torkom.
Fejemben ezernyi gondolat tombol.
Vajon ki szabadít meg e gondtól?
Nincs erő, nincs remény...
Mit várhatok a holnaptól én?
Üres az éjjel, üres a reggel,
szememet kinyitom, rám csak a csend lel.
Fáj a csend, fáj a magány,
fülemben szavad még zeng,
úgy fáj, hogy itt hagytál.