Szavak nincsenek,
csak a csend ölel át,
s úgy óv engem rossztól,
mint feslett nagykabát.
Az elme alig józan,
tétova és kába,
de olykor felébreszti
egy-egy hűtlen igazsága.
Karmolnak a percek,
mély sebeket ejtve,
a holnap meg csak könyörög,
sírva, térdepelve.
Kanyarog az élet,
sodró, vízi úton,
de megfeneklik néha
a sekély-medrű múlton.
csak a csend ölel át,
s úgy óv engem rossztól,
mint feslett nagykabát.
Az elme alig józan,
tétova és kába,
de olykor felébreszti
egy-egy hűtlen igazsága.
Karmolnak a percek,
mély sebeket ejtve,
a holnap meg csak könyörög,
sírva, térdepelve.
Kanyarog az élet,
sodró, vízi úton,
de megfeneklik néha
a sekély-medrű múlton.