Sinka Nóra: A hársfa

Mint zápor, szállt alá, úgy szitálva,
az égbolt fekete, bús homálya.
Kerestük az ősök málló nevét,
gyertyafényben pompás őszi estén.
Fenn, a templomdombon kereszt, s hársfa,
ezer s ezer gyertya világítja.
Tündérruhás lány az, nem is hársfa,
pergamenlevél-szín fényruhában.
Talán el is szállna, csak azt várja,
ez a sok bús ember megcsodálja.