A fazekas korongja forog.
Kezében az agyag, lépésről lépésre válik azzá,
amit a Mester megálmodott.
Néhol rak és rak, néhol elvesz.
Keze alatt épül és szépül az agyag.
Kezét nem veszi le alkotásáról addig, míg kész nincs a mű.
Megállás nélkül dolgozik.
Pihenés csak addig van, míg megszemléli,
Körbejárja, hogy van-e még rajta mit dolgozni.
Felrak, elvesz, lecsíp, simít, levág, odacsap,
Megint simít, egészen addig, míg kész nem lesz a mű!
Ha már eleget dolgozott és az már megfelel,
Akkor megáll, és megszemléli.
És ha teljesen kész, megfelelő.
Akkor a mestermű, előállt.
Nem sajnálta az időt, hogy a remek műből,
Remekmű legyen!
A fazekas szíve örül, hogy műve szép és értékes.
De tudja, munkája nem végérvényes!
Kezében az agyag, lépésről lépésre válik azzá,
amit a Mester megálmodott.
Néhol rak és rak, néhol elvesz.
Keze alatt épül és szépül az agyag.
Kezét nem veszi le alkotásáról addig, míg kész nincs a mű.
Megállás nélkül dolgozik.
Pihenés csak addig van, míg megszemléli,
Körbejárja, hogy van-e még rajta mit dolgozni.
Felrak, elvesz, lecsíp, simít, levág, odacsap,
Megint simít, egészen addig, míg kész nem lesz a mű!
Ha már eleget dolgozott és az már megfelel,
Akkor megáll, és megszemléli.
És ha teljesen kész, megfelelő.
Akkor a mestermű, előállt.
Nem sajnálta az időt, hogy a remek műből,
Remekmű legyen!
A fazekas szíve örül, hogy műve szép és értékes.
De tudja, munkája nem végérvényes!
