Füle Sándor: Őszi kerengő

Ősz van, ősz van, őszidő,
nőket is megőszitő,
hűvösében átható,
színaranyt megágyazó,
szélbe szórt levélt habar,
tarka rét, vidám avar,
csámpa lába förgeteg,
dérbe hűl a völgy, a hegy.
Nyárnak nyála gyűlt - szüret.
Varjú présel egy szivet.
Újbor az, ha haszna van,
minden más tavasztalan.
Száll az üdv, vidám "Hahó!",
nátha, fogvacogtató,
ablakokba tökfej ül,
ott kacsint a Nap, belül.