László Klára: Búcsúzás

Belevesztem szemed zöld tengerébe,
mintha halálos dózist adtál volna be,
Bolondul zakatolt árva szívem...
agyamra sűrű köd ereszkedett le...
Aztán... vad orkán kapott fel,
repített a csúcsra... magasra egyre,
Szivárványt vont a napsugarak fénye
az ébredező hajnali égre...
Búcsúztál... lázasan csókoltál engem,
lágy, ezüstösen szemerkélő esőben...
Sóhajok, suttogások követték egymást,
szorosan öleltél... megszűnt a világ...
Szemed zöld tengerében csobbantam...
búcsúszavaid csendben belém ivódtak...!