Havas Éva: Két éve...

November havában kísértett meg jöttöd
ködök takarta nyirkos háztetőkön
szeleken szánkázott elárvult szívem
szavaidtól tűnni látszott komor fellegem.
S mire beköszöntött december hava
lelkembe költözött a szerelem dala.
Ékes pompás virágokkal fontál körbe,
verseid sodortak, s lassan belém szőtte
magát ez az édes `veledkábulat`
tündérek bocsátották rám legszebb álmukat.
Mikor a karácsony osont a kertemen
már itt vártad az ünnep fényét együtt velem.
Két év múlt azóta, s neked köszönhetem:
teljes lett a világ, mert itt vagy velem!