Hátas Attila: A látvány leterített

Tél volt.
Hideg, téli nap.
Kicsi fiam válaszolt a természet hívó hangjára.
Mentem vele.
Hófödte mezőre,
hol a táj látványa
leterített, bilincseinket szétvágta.
Mert ott volt a csoda!

A vonulatok méltóságban pompáztak,
mint egy szűz képe, ki bűntelen,
s ki mindig az akar maradni,
és erényeit belekiabálni fülünkbe,
hogy fülünk megszűnjön érezni,
és siketen bámuljuk e csodát.

Hogy csak azt halljuk meg újra,
amit Ő mond,
és így vezérünk legyen,
hogy a kép, mit feltár,
belesüljön örökre
a mi emlékeinkbe.