Eressz el, ha kínjaim közt
zörgő könnyet árulok!
Eressz el, mert ritka űrben
apró csillag sem vagyok!
Miért kellek én tenéked
meghasadtan, fércesen?
Elszáradt faág vagyok csak,
rajtam semmi sem terem.
Eressz el, e sorvadt kézben
nem marad meg semmi sem!
Kérlek, ne feszülj meg értem,
s keresztedet hadd vigyem!
zörgő könnyet árulok!
Eressz el, mert ritka űrben
apró csillag sem vagyok!
Miért kellek én tenéked
meghasadtan, fércesen?
Elszáradt faág vagyok csak,
rajtam semmi sem terem.
Eressz el, e sorvadt kézben
nem marad meg semmi sem!
Kérlek, ne feszülj meg értem,
s keresztedet hadd vigyem!