Sötét volt az éj, csillag sem volt,
és semmi fény.
Nem volt remény, nem volt lét.
Különös volt, álmok hevertek szanaszét.
Álmok, melyeket elhagytak,
melyekben csalódtak.
Ott hevert az enyém is,
romokban...
Szerettél, azt mondtad,
tisztán emlékszem.
Te hoztál fényt az életbe,
végül ketten zuhantunk
az örök végtelenbe,
mely elnyelt minket, mindörökre.
Zuhantunk a vég fele,
Közben rájöttem, mindezt csak álmodtam.
Megborzongtam.
Azt hiszem,
egy kis időre meghaltam.
