Cs. Tóth Tamás: Őszi vígdal

megjött az ősz esői,
hangulat, akár a temetői,
szürkeség, romlás,
elmúlik már az álmodás;
haldoklik a természet,
s már a Nap se úgy éget,
lelkes lélek lepusztul,
szerelemért se koldul:
elmélyül a sötét bánat,
hadseregként végigvágtat,
feltör a sötét depresszió,
magányérzet, semmi akció...
fekete szoba rabja lesz,
fényt magához nem vesz
az ember;
nem mer,
gyáva fellépni maga ellen,
nem tesz semmit, mellyel
menthetné magát,
ne kerüljön a boldog pokolba át.