129 éve, 1883. 11. 26-án született Babits Mihály költő, író,
irodalomtörténész, műfordító
S mégis hiszek az
észben, hogy ameddig ér, hűséges szolgája annak a Valaminek, amit el nem ér... Építse életünket: s ahogy egy
vers jobb lesz és nem rosszabb, ha az ész építi (csak ott álljon
az építész mögött a gazda is!) - akként legyen már egyszer jobb
életünk. Esztelen iszonyokon ment át Európa (esztelen volt az én életem is):
jöjjön most már az Ész!
Vallom azonban a bölcsességet is: harcom nem megy túl a
józanságvonalán: magamban is érzem ami ellen küzdök, s tudom, hogy
minden rombolás engem rombol. Nem is rombolni akarok, inkább
építeni: az ész halkan hasson a tényekre, mint a delej: nem ellensége az
erőknek, hanem egy erő a többi közt, együtt építve velük. Az erők a
mult, az ész a jövő: egymásba kapaszkodó fogaskerék.
Magyar vagyok:
lelkem, érzésem örökséget kapott, melyet nemdobok el: a világot nem szegényíteni kell, hanem
gazdagítani. Hogy szolgálhatom az emberiséget, ha meg nem őrzök magamban
minden színt, minden kincset, ami az emberiséget gazdagíthatja? A
magyarság színét, a magyarság kincsét! De mily balga volnék, ha ugyanakkor más
színt, más kincset el akarnék venni, vagy meggyengíteni!
Én hiszek a
testvériségben: a színek együtt adják ki a képet, a hangok együtt adják a koncertet. Nemzet ne a nemzet ellen
harcoljon: hanem az ellen, ami minden nemzet nagy veszélye: az elnyomás
és a rombolás szelleme ellen! Micsoda leckét kaptunk ebből éppen
mi, magyarok! És micsoda hiba: másnak tenni, amit magunknak nem
kívánunk - holott már avval, hogy másnak megtettük, ajtót nyitottunk
neki, hogy velünk is megtörténhessék.
 ){kind=link}