Sári Szabolcs: Gótmetál

A Hold szeme vonja sápadt-fehér fénybe alant
A fekete-fehér, szaggatott-mozgó világot;
Mint Sarkcsillagtűz vezet haza vándor hontalant,
És támaszt fel homokból halott temetővirágot...

Kondul egy harang. Megáll a szélben minden élet,
S feltárják kapujukat az égi katedrálok;
Áttetsző, csillagkék pilleszárnyon száll az ének,
Sírnak szomorú szeretők, s kárhozott menyasszonyok...

...s nem gyászolják őket... csak... az... elveszett angyalok...