Szerelem bölcsőjében elringatva
hittem, hogy örökké tarthatna,
szélben szálló aranypor mely
alakunk takarta, fényes papíron
piros tinta szerelmed megvallása.
Nem maradt mára csak lelkem
kiáltása az éjszakába, engedtelek,
s többé már nem hozzám térsz haza,
társam most a szél suttogása, távoli
álom sóhaját messze szállítja.
0 Megjegyzések