Olyan lányos hangok, olyan kéjes elmék;
De eltűntek az Űrbe, odalett az Emlék.
Hogy mulattunk tegnap, ma ugyanúgy mulatnék;
Elsüllyedt mulatság: odalett az Emlék.
Az a ködös, kusza, titokzatos csók is édesebb még;
A titok nem nyílik fel: bennragadt az Emlék.
Mennyi tüzes élmény, a jövőt melengetnék;
Egy pillanat minden láng: örök eltűnt Emlék.
Emlékek. Áldott barát minden szép, jó Emlék.
Engem a barátaim elhagytak. Elhagytak, de mennék;
Elmennék utánuk, hívva, sírva, fázva,
A Holnapban keresem a Tegnapot, én árva.
Mindig csak Mák vannak, mindig csak Holnapok,
A Fénytől egyre messzebb üldözöm a Holnapot.
És elrohant előlem, és lebénít a Máma,
És elhagytam a múltat én, emléktelen árva.
Hogy mulattunk tegnap, ma ugyanúgy mulatnék;
Elsüllyedt mulatság: odalett az Emlék.
Az a ködös, kusza, titokzatos csók is édesebb még;
A titok nem nyílik fel: bennragadt az Emlék.
Mennyi tüzes élmény, a jövőt melengetnék;
Egy pillanat minden láng: örök eltűnt Emlék.
Emlékek. Áldott barát minden szép, jó Emlék.
Engem a barátaim elhagytak. Elhagytak, de mennék;
Elmennék utánuk, hívva, sírva, fázva,
A Holnapban keresem a Tegnapot, én árva.
Mindig csak Mák vannak, mindig csak Holnapok,
A Fénytől egyre messzebb üldözöm a Holnapot.
És elrohant előlem, és lebénít a Máma,
És elhagytam a múltat én, emléktelen árva.
