Réti Péter: A Donan kastály rejtélye

A Donan kastély nagy terme. Balra kandalló, hátrébb díszes kétszárnyú ajtó. Ódon bútorok, műtárgyak, szobrok. Falakon kardok, pengék, pajzsok, szemben három ólomüveges rekeszes ablak, jobbra középtől kissé idébb ferde fal, rajta ablak. Jobbra tapéta ajtó, körülötte könyvespolcok.

Archibald szellemnek maszkírozva a jobboldali ablaknál áll. Félig háttal, szivar füstöl a szájában és messzelátóval néz ki az ablakon.

Sir Thomas komornyik öltözékben ül egy karosszékben háttal az ablaknak és egy prospektust tart a kezében. Óraütés.

Sir Thomas: Ez itt a Donan kastély és itt nem szoktak szivarozni! Hallod, Archibald?!

Archibald: Ide figyeljen, Sir Thomas, maga most komornyik és semmi köze ahhoz, hogy én, mint a kastély szelleme és ura mit csinálok.

Sir Thomas: Jönnek már?

Archibald: Nem látok senkit.

Sir Thomas: Akkor folytatom. A Donan kastélyt az ötödik Earl of Donan építette a XIV. században. Festői hegyvonulatok között meghúzódó völgyben található tavacska csúcsánál emelkedik egy mesterségesen kialakított félszigeten. Látsz valamit?

Archibald: Köd van.

Sir Thomas: A fene egye meg! Csak figyelj tovább. A félszigeten csak néhány fa és bokor nő. Árkádos téglahíd köti össze a szárazfölddel. A kastély magasbatörő meredek falai tornyai és kéményei festői látványt nyújtanak.

Archibald: Olyan mint egy elhanyagolt istálló!

Sir Thomas: Tessék?

Archibald: Folytasd csak, nagyon érdekes. Ha nem volnánk itt, még el is hinném, hogy igaz.

Sir Thomas: A körbástyán belül lakóház és gótikus-rusztikus tornyok törnek az ég felé. A falakat itt-ott lőrésszerű ablakok törik meg.

Archibald: Ez mi, ahol most vagyunk?

Sir Thomas: A kastély legdíszesebb része: az Earl lakótornya, nagy ablakai a végtelenbevesző víztükörre tekintenek. Teraszán érezni az erdők illatát.

Archibald: Csak abból a rossz kandallóból kiszálló füstöt érzem.

Sir Thomas: Látod már őket?

Archibald: Semmi mozgás.

Sir Thomas: Már itt kellene lenniük!

Archibald: Talán becsaptak és el sem jönnek.

Sir Thomas: Biztosra mondták. S mi több készpénzzel fizetnek, mi több: előleget adtak.

Archibald: Na és?

Sir Thomas: Ezek amerikaiak. A pénzükért akarnak is valamit.

Archibald: Ha eljönnek, meg is kapják a magukét.

Sir Thomas: Addig is folytatnám.

Archibald: Minek?

Sir Thomas: Mert ők is ezt a prospektust olvassák, akkor a kastély urának legalább ugyanannyit kell tudnia róla, nem gondolod?

Archibald: Nem. Torkig vagyok a hülyeségeiddel. Ebbe a marhaságba is beugrattál, aztán nem lesz belőle semmi.

Sir Thomas: A várkastély nyugati oldalán van a kápolna, ahol a kastély egykori urai nyugszanak. Hallod? Te is ott nyugszol.

Archibald: Menj a fenébe!

Sir Thomas: Merthogy te vagy a XIII. Earl of Donan szelleme.

Archibald: Mindjárt fenéken rúglak.

Sir Thomas: De uram! A várat őrző kis földnyelven egész évben zöldellő a rét, hála a völgy speciális éghajlatának, nagy számban vonzza a turistákat.

Archibald: Egyet sem látok! Pont most nem tud erre jönni egy sem, ennek is te vagy az oka!

Sir Thomas: Tedd le már azt a büdös szivart, kérlek! Van itt finom egyiptomi cigaretta!

Archibald: Az inas biztosan megmurdelt?

Sir Thomas: Kételkedsz?

Archibald: Mindenben, amit te csinálsz.

Sir Thomas: Magam tekertem ki a nyakát, ezzel a két dolgos kezemmel. A tengerszem, mely a kis szigetecskét övezi kristálytiszta és jéghideg. Viharban félelmetes hullámok csapkodják a kastély vízbenyúló falait.

Archibald: Ha vihar lesz én megfojtalak. Viharban én félek!

Sir Thomas: Majd huhogsz, a jelszavadnak megfelelően. Itt ugyanis elég gyakran van vihar. S a vár csak csónakkal közelíthető meg.

Archibald: Egy nyavalyás csónak sem jön.

Sir Thomas: A várkastély északi falait magasan belepte a moha.

Archibald: Te mikor lepsz már meg azzal, hogy abbahagyod a folytonos okítást?

Sir Thomas: S ha megkérdezik, hogy mi az a kőtömb a kastély hátsó falánál a beleágyazott ágyúkerékkel, mit felelsz nekik?

Archibald: Mi a fenéről beszélsz?

Sir Thomas: Azt a helsingworthi csata emlékére emelte a XIII. Earl of Donan. Ebben a csatában a hős Earl egy ágyú kiesett kerekével rohant az első vonalba és agyonsújtotta az ellenség vezérét, kopasz Edmundot.

Archibald: Az biztos a te ősöd volt.

Sir Thomas: Miből gondolod?

Archibald: Merthogy kopasz volt.

Sir Thomas: Ritkás hajamra célzol, te gazember?!

Archibald: Á, nem, dehogy, csak azt akarom mondani, hogy te is kopasz vagy. Mint a törpe. Mi van a törpével?

Sir Thomas: Minden a legnagyobb rendben van vele.

Archibald: Épp ettől féltem. Egy törpe, akivel minden rendben van, az gyanús.

Sir Thomas: Nem értelek. Mit kifogásod van ellene?

Archibald: Először is ez a legnagyobb törpe, akit valaha láttam.

Sir Thomas: Óriástörpe. Hát Istenem, van olyan is.

Archibald: És pont neked kellett kifognod! Azonkívül ilyen ronda törpét még nem hordott hátán a föld.

Sir Thomas: Az mégcsak hagyján, de hülye is.

Archibald: Hogy érted ezt?

Sir Thomas: Rögeszméje van.

Archibald: Még csak ez hiányzott!

Sir Thomas: Igen. Folyton enni akar.

Archibald: Ez szörnyű. A végén még tovább fog növekedni.

Sir Thomas: Krémes süteményt akar enni.

Archibald: Az a gyanúm, hogy nem is olyan hülye. A krémes süteményt én is szeretem. Hoztunk magunkkal?

Sir Thomas: Két tálcával.

Archibald: Helyes. Csak arra vigyázz, hogy a törpe be ne falja. Biztonságban van?

Sir Thomas: Bezártam a páncélszekrénybe.

Archibald: A süteményt?

Sir Thomas: A törpét.

Archibald: Te hülye! Ez a törpe is a te ötleted volt. S most egy ilyen mániákus falánk gnómmal legyek együtt egy házban.

Sir Thomas: Egy viskóban!

Archibald: Hogy hívják a törpét?

Sir Thomas: Kettőt kell füttyenteni s megjelenik, mintha a földből nőne ki.

Archibald: Mi a neve?

Sir Thomas: Azt nem tudom. Nincs neve. Nem is tud beszélni.

Archibald: Néma?

Sir Thomas: Nem egészen. Furcsán hebeg-habog. Kicsit ijesztő.

Archibald füttyent kettőt.

Mit csinálsz?

Archibald: Idehívom.

Sir Thomas: A páncélszekrényből?

Archibald: vagy igazi törpe, vagy nem! A krémes süteményt hová tetted?

Sir Thomas: Azt bezártam egy nagy vastagfalú szekrénybe. Itt a kulcsa, nézd.

Megjelenik a törpe, krémes süteményt fal. Nem veszik észre. A törpe megeszi a süteményt, mutatja, hogy nincs több, aztán látva, hogy nem törődnek vele, kimegy.

Archibald: Úgy látszik nem tud kijönni a trezorból, Akkor a krémesek biztonságban vannak. Mondd csak, kiket is várunk mi?

Sir Thomas: Látsz valamit?

Archibald: Valami pici mozgó pontot. Talán csónak? Szóval, kik ezek és főleg hányan vannak?

Sir Thomas: Amerikaiak, bár elég furcsa nevük van. Két férfi meg egy nő.

Archibald: Fordítva jobb volna. Hogy fognak megosztozni rajta?

Sir Thomas: Látod ez az ami nem érdekel. Az egyiket úgy hívják – valami németes neve van – a fenébe Brandenstein? Frankenstein? Valami doktor. A másik pók meg egyenesen gróf.

Archibald: Gróf? Hogy hívják?

Sir Thomas: Gróf Picula vagy valami ilyesmi.

Archibald: És a nőt?

Sir Thomas: Neki egyszerű neve van. Mari Sellő. Rögtön megjegyeztem. Ezzel se lő, azzal se lő.

Archibald: Az inast jól megfojtottad?

Sir Thomas: Tutira.

Archibald: Ezekkel a fajankókkal mit csinálunk majd?

Hátul hangtalanul bejön egy inas, tálcán poharakat hoz. Csendben lerakja, majd kimegy.

Sir Thomas: Elvesszük a pénzt, aztán kinyírjuk őket.

Archibald: Minek, ha a pénz már megvan?

Sir Thomas: Nehogy később reklamáljanak és visszakérjék.

Archibald: Én nem ölök meg senkit!

Sir Thomas: Dehogy nem ölsz! Te fogsz elöljárni az ölésben!

Archibald: Én nem. Biztos bivalyerős pasik.

Sir Thomas: Az én módszeremmel mindegy, hogy milyenek. Kinyiffantjuk őket és kész, aztán meglépünk a lével.

Archibald: És Ők?

Sir Thomas: Ittmaradnak ebben az elhagyott, istenhátamögötti kísértetvárban, míg el nem porladnak. Senki sem fog rájuk akadni.

Archibald: Kísértet, Jaj nekem. Utálom a kísérteteket. Libabőrös leszek a közelükben. Tessék, most is. Biztos, hogy itt bóklászik egy kísértet valahol!

Sir Thomas: Ez hülyeség. Kísértetek nincsenek, ezt te is tudod jól. Megtanultad az iskolában nem?

Archibald: És amit ott tanulunk az mind úgy van?

Sir Thomas: Ha megengeded folytatnám. Van itt ugyanis még valami, ami biztosan érdekelni fog.

Archibald: Az kizárt dolog.

Sir Thomas: Egy régi história, Békés Edgar király idejéből.

Archibald: Békés vagy kopasz nekem mindegy.

Sir Thomas: A tizedik században élt ez a király ebben a várban.

Változás.

Edgár király udvarában.

Kintről kiáltás: Hogwood kapitány a királyhoz!

A két ajtónálló nem engedi be, keresztbe teszik az alabárdot.

Első ajtónálló: Állj, ki vagy?

Hogwood: Hogwood kapitány a királyhoz!

Első ajtónálló: Hogwood kapitány? Az ki?

Második ajtónálló: A királyhoz? Az – ki?

Első ajtónálló: Na, jól van, bemehet!

Második ajtónálló: Nem bánom!

Beengedik, Hogwood besiet, bent egy öreg embert talál.

Hogwood: Northumberland! A jó öreg!

Northumberland: Hogwood fiacskám!

Hogwood: A lápi szellemre, de megöregedtél. Meg is kopaszodtál!

Northumberland: Hej, hej, úgy bizony! Hanem te! Mit keresel itt?

Hogwood: Hol a király?

Northumberland: A kápolnában.

Hogwood: Még meghűl! Mit csinálhat ott. A lápi szellemre!

Northumberland: Ne nagyon emlegesd azt az izé – szellemet. A király búskomorságba esett, mióta meghalt a királyné.

Hogwood: Meghalt a királyné? Mikor?

Northumberland: Régen. Nem is tudom már, hány napja. S azóta ki sem mozdul a sír mellől. Néha még éjszaka is ott gubbaszt. Nem tudjuk jobb belátásra bírni!

Hogwood: Békés Edgar király meghabarodott?

Northumberland: Úgy bizony! Nem is lehet épp ésszel ilyesmit csinálni!

Hogwood: Mégis, mit tettetek?

Northumberland: Már mindent megpróbáltunk. Athelwood lovag táncraperdült: Ethelred lovag állathangokat utánzott. Seymour varázsolt. Merlin átkozódott. Minden hiába. Nem derült fel a király arca, sőt! Egyre mélyebb komorságba süllyedt.

Hogwood: És Norfolk? Mit tett Norfolk?

Northumberland: Hazament a fiatal felesége mellé.

Hogwood: Fiatal feleség?!

Northumberland: Ühüm.

Hogwood: A lápi szellemre!

Northumberland: Warwicknak is van!

Hogwood: Szellem? Kinek nincs?

Northumberland: Fiatal felesége. Mind megőrültek, öreg korukra és fiatal feleséget vesznek.

Hogwood: Inkább az eszük jön meg! De neked nem jutott, igaz?

Northumberland: Nekünk kettőnknek.

Hogwood: Engem ne számíts. Nekem már van.

Northumberland: Úgy szóval te is. Akkor is kettőnknek. A királynak meg nekem. Mégiscsak hallatlan!

Hogwood: Az ám, a királynak! Ez a megoldás!

Northumberland: A lápi szellemre kérlek, mondd el, mi az?

Hogwood: Szerzünk a királynak is új fiatal feleséget és akkor a búskomorságot elfelejti. Tudok is én nekivaló szüzet!

Northumberland: Ismered a lányt?

Hogwood: Hallottam hírét. Devonshire-ban él egy eldugott kastélyban. Szépségének csodájára járnak.

Northumberland: És még szűz?

Hogwood: Az hát!

Northumberland: Nem jó.

Hogwood: Mi nem jó?

Northumberland: Az egész. A királynak nincs most türelme szűzlányokkal bíbelődni!

Hogwood: Szóval ne legyen szűz. Rendben van. Elintézem!

Northumberland: Hahó! Azt elhiszem!

Merlin jön.

Merlin: Szólítottál?

Northumberland: Te vagy az, Merlin? Nem hívott senki.

Hogwood: Nem bizony.

Merlin: De! Valaki azt kiáltotta: hahó!

Hogwood: Northumberland, de marha vagy! Ez most beleüti az orrát mindenbe.

Northumberland: Hívd csak ide, majd én elintézem! (Merlin felé indul.) Merlin felemeli karjait és ujjait kimerevítve varázsol.

Northumberland (megfordul, visszamegy Hogwoodhoz): Mit is akartam mondani!

Harangszó Belép a király és kísérete.

Kiáltás: A király!

Edgar: Mondtam már, Merlin, hogy ezt ne csináld! Úgy látom, hiába kérlek!

Merlin (bókol): Felséges úr!

Edgar: Jó Northumberland, hol van Okoska?

Hogwood: Ki az az Okoska?

Northumberland: Az a bolond törpe. Az őrületbe kerget. Egy lépést sem tesz a felség nélküle.

Edgar: Nos?

Northumberland: Nem tudom felséges úr. Hol itt bukkan fel, hol ott. Senki nem tudja hová tűnik el. Folyton krémes süteményt eszik.

Edgar: Keressétek meg!

Northumberland (kikiált): Okoskát a királyhoz!

Edgar (leül a trónszékbe): Oh, én szerencsétlen!

Northumberland: Hogy érzi magát felséged?

Edgar: Tudjátok mily bús bánat baszogat. Elfáradt testem a kápolnában virrasztástól.

A törpe bejön, a jelenet alatt körbejár, mindenkinek  megrángatja a köntöse ujját, majd kimegy.

Northumberland: Pihenned kéne felséges uram! Egy új feleség talán –

Edgar: Van itt még valami. Kérlek, urak, a kápolnából a macskákat vigyétek át a tanácsterembe. Az a nagy fekete ma is a fejemre mászott és oly cudarul nyivákolt, hogy a halottak majdnem felébredetek!

Megjelenik a lápi szellem: Zöld hínáros haj és karok, zöld lepel. Lengeti a karjait.

Hogwood: A lápi szellem!

Edgar: Hagyd ezt, kérlek, vitéz!

Hogwood: De uram!

Northumberland a karjára teszi a kezét, hogy hallgasson. A lápi szellem csalódottan eltűnik.

Edgar: Híveim! Hű Ethelred! Hű Seymourom! Hű Norfolk! Hű Warwick!

Térden hódolnak.

Mily súlyos gond emészti szívem! Hű feleségem korai halála porbasújt.

Visszaül.

Northumberland: Felséges úr! Hogwood kapitány jó hírt hozott.

Edgar: Hogwood kapitány? Éljen! Ki az a Hogwood kapitány?

Hogwood: Íme itt, felség!

Edgar: De mit akarsz tőlünk? Pénzünk nincs, birtokainkat már elajándékoztuk. Egy-két rozzant kastély, ami maradt.

Northumberland: Jó hír, uram!

Hogwood: Gyönyörű lányról szereztem tudomást, felség. Devonshireben lakik. A neve Elfrida: Csodájára járnak a lovagok.

Edgar: Én nem megyek sehová!

Hogwood: Felségednek semmiség érte küldeni! Hozassa el és vegye feleségül.

Edgar: Engem most mardos a bú.

Northumberland: Küldjön érte, felség!

Edgar: Mit szóltok ehhez?

Ethelred: Küldj érte, felség!

Seymour: Ne küldj érte, menj magad!

Norfolk: Menj magad!

Warwick: Küldd érte Athelwoodot!

Northumberland: Úgy ám! Athelwood nagy hős! Hű embered! Küldd el, kísérje ide a lányt, hogy királynőddé tegyed!

Edgar: Nem bánom. Küldjetek Athelwoodért, hogy haladéktalanul induljon a lányért! Merlin mutasson be varázslatot a siker érdekében! Addig itt ülök és várok!

Az udvar kimegy. Edgar a trónon ülve marad a következő jelenetek alatt, de nem látják, Ő lát mindent és érdeklődve figyeli. Közben malmozik.

Két férfi és egy nő botladozva lopakodnak fel a színpadra.

Drakula: Doktor Frankenstein! Várjon meg!

Frankenstein: Mondtam már, Drakula gróf, szólítson csak Frankinek.

Drakula (lihegve ér fel): Jó, maga meg engem Drakinak!

Franki: Hol a lány?

Draki: Mindjárt felér.

Franki: Szóval ez az a híres kastély, amit meg akar venni? Nem mondom, elég barátságtalan hely!

Mary (felér): Uraim! Igazán segíthettek volna!

Franki: Más dolgunk is van. Minek jött velünk?

Draki: Mary, maga itt csak útban van.

Mary: Nagyon kedves, hogy ezt most mondják, mikor végre célbaérünk.

Megjelenik a lápi szellem, Mary sikoltozik.

Draki: Mi az, mi baja?

Franki: Nem tud normálisan viselkedni?

Mary: Ott, ott! Egy lápi szellem!

Franki (odanéz, nem látja): Ismeri?

A szellem eltűnik.

Draki: Én nem látok semmit!

Franki: Én sem. Ne is törődjünk vele. Mary maga csak sikoltozzon, ha jól esik, minket hagyjon békén!

Mary: Oh, milyen aljasok maguk! Csak találnék itt egy magamnak való királyt, akkor aztán mehetnének a pokolba!

Edgar: Egész kedvemrevaló ez a lány!

Inas (bejön): Parancsolnak az urak? Kit jelenthetek be?

Franki: No végre kidugta az orrát valaki! Átkozott sasfészek! Hol a gazdája?

Draki: Mondja fiam, nem tudna hozni valami innivalót?

Edgar: Vajon ez az a lány, akiről beszéltek?

Inas: Egyszerre csak egy kérdést uraim!

Draki: Mi van inni?

Franki: Mi van enni?

Mary: Hol van a toalett? Be kell púderoznom az orromat!

Edgar: Ó, mily szende, szerény! Toalett? Az nincs.

Inas fejcsóválva kimegy.

Draki: Szomjas vagyok. Mary, jöjjön ide!

Mary (odamegy): Mit akar?

Draki ráveti magát és vért szív a nyakából, Mary sikoltozik.

Franki: Jaj, de ízléstelen!

Kaffog.

Draki (elengedi a lányt): Most legalább tudja Miss Shelley, hogy miért hoztam magammal.

Mary: Mozgó italboltnak, ugye! Hát ebből többet nem iszik. Ciánt veszek be, hogy megdögöljön!

Draki (fintorog): Pfuj!

Franki kaffog, közben az ezüstöt a belső zsebébe rakosgatja.

Draki: Ne kaffogjon, kérem!

Mary: Észrevétlenül kilopakodik.

Franki: Merre vannak ezek a maga üzlettársai?

Draki: Erre!

Kimennek, nagy csörömpölés, visszajönnek.

Draki: Arra!

Ugyanaz a játék.

Franki: Akkor most mit csináljunk?

Draki: Alapítsunk pártot.

Franki: Ne, inkább frakciót.

Draki: Jó. És kizárjuk belőle a lányt.

Franki: Helyes. Szóval, mit csinálunk, ha már nálunk lesz a birtoklevél?

Draki mutatja, hogy elvágja a nyakukat.

Edgar: Nahát! Hogy mik vannak!

Franki: Gyerünk, legyünk túl rajta!

Kimennek.

Edgar: Hová mennek! Nőt akarok!

Egy lovag jelenik meg.

Edgar: No lám, Sir Athelwood! Vajon mit akar itt?

Athelwood (dörömböl): Athelwood lovag a király üzenetével.

Az inas (megjelenik): Kit jelenthetek, Sir?

Athelwood: Elfrida kisasszonyhoz jöttem, a király nevében!

Inas: Na jó.

Kimegy.

Athelwood: Micsoda elhagyatott fészek. Egy mocsár közepén. Itt nem is teremhet más mind lápvirág!

Edgar: Hogyhogy? A kapitány azt mondta –

A lápi szellem megjelenik.

Athelwood: Te jó Isten! Ez volna a menyasszony?

Edgar: Jaj nekem.

A szellem: Én a lápi szellem vagyok.

Athelwood: Mit akarsz?

A szellem: Hogy örülj nekem!

Athelwood: Nagyon örülök, főként hogy nem te vagy a kisasszony.

Edgar: És én hogy örülök!

A szellem: Engem magamért szeress!

Athelwood: Tűnj el!

A szellem: Majd még visszakívánsz engem! Ha meglátod a kisasszonyt. Hát még, ha megtudod, hogy milyen oltári nagy.

Athelwood: Itt a mocsár közepén? De hát kivel? És ha még náladnál is ocsmányabb?

A szellem: Hja, a nők kiszámíthatatlanok, uram. De itt is van.

Belép egy szörnyella. A lápi szellem mellette gyönyörű.

Illegeti magát, hogy lássák a különbséget.

Elfrida: Te vagy az, aki háborgatni mersz?

Athelwood: Bátorkodom a király parancsából, úrnőm.

Edgar: Ronda is, öreg is, kurva is és ráadásul goromba! Ez borzasztó! Jaj nekem. El is bújok!

Kimegy.

Athelwood: Oh, borzalom, most mit tegyek? A király lenyakaztat, ha ezt elébe engedem! Jól behúztatok a csőbe!

Elfrida: Mit gagyogsz?

Athelwood: Semmit, úrnőm, csak hálaimát rebegtem, hogy rádtaláltam és egyúttal gonosz irigység gyúlt szívemben.

Elfrida: Igazán? Ez érdekes! Miért?

Athelwood: Hogy ismét a király jár jól, ha téged feleségül kap.

Elfrida: Mit beszélsz? Milyen király? Engem feleségül? Eszedment, jóember?

Athelwood: Ó, bocsáss meg, hisz úgy megigéztél, hogy elfelejtettem jelenteni jövetelem célját.

Elfrida: Rosszul tetted. Mielőtt megizéllek, gyorsan hebegd el!

Athelwood: Hogyan? Szóval, Kopasz Edgár, azazhogy Békés Edgár király küldöttje vagyok és feladatom, hogy megkérjelek, légy a felesége!

Elfrida: Soha! Ellenben téged megkóstolgatlak!

Athelwood: De úrnőm!

Elfrida: Semmi úrnőzés! Szólíts csak Elfinek. Darabontok! A lovagot fürdessétek meg, húzzátok rá az óvszert, aztán lökjétek az ágyamba!

Darabontok bejönnek, Athelwoodot kirángatják.

Athelwood: Tiltakozom! Segítség. Miféle óvszert? Elfiii!!!

A lápi szellem: Na ugye, megmondtam!

Elfrida: Kuss!

A szellem eltűnik.

Edgar (téved be): Te jó Isten, ez még itt van!

Elfrida: Hohó! Kit látnak szemeim! Egy kis öreg! Talán van még vér a pucájában!Edgar: Jaj, ne, kérem, asszonyság, igazán, én nem.

Merlin (megjelenik, kiviszi a nőt): Távozz innen!

Elfrida eltűnik.

Edgar: Mondtam már, hogy ezt ne csináld, Merlin.

Merlin: Megszabadítottalak ettől a boszorkánytól!

Edgar: Láttam itt egy másik lányt. Furcsa ruhában volt. Az inkább kedvemre való lenne!

Merlin: Akkor most mi legyen? Athelwoodot vessük oda áldozatként?

Edgar: Mit bánom én, csak szabadíts meg attól a szörnyellától! És a másik pipit meg szerezd meg nekem.

Merlin: Na jó! Okoska!

A törpe bejön.

Merlin: Kész a krémes?

A törpe bólogat és hasát simogatva mutatja, hogy megette az egészet.

Merlin: Megetted? Nekem nem hagytál! Te ördögfajzat! Egy darabot se? Egy falatkát se? Egy nyalást se?

A törpe a fejét rázza.

Edgar: Hagyd most a nyalást, Merlin! Foglalkozz az én dolgommal!

Merlin: Hát nem azt teszem?

Ethelred lovag kergeti Maryt át a színen.

Az sikoltozva menekül.

Edgar: Láttad? Ő az! Kapjátok el!

Merlin: Ha ilyen gyorsan fut, nehéz dolog lesz! Utána!

Okoska és Merlin el.

Edgar: Hol vannak nemes lovagjaim. Hé! Van itt valaki?

Drakula és Frankenstein jön.

Draki: Hé, Frankie, itt van az ügyfél.

Frankie: Ez volna? Ebben a hülye hacukában?

Edgar: Hacuka?

Draki: Na, ki vele, mennyit kér az egészért?

Edgar: Az egészért? Nem értem?

Frankie: Mit nem ért? Mennyi stexet akar?

Edgar: Nekem a lány kell, értik, lovagok?

Draki: Hagyd rá. Szóval a csajért odaadja az egészet? Mi a véleményed?

Frankie: Szerintem jó üzlet. Megegyeztünk öreg. Magáé a csaj, miénk a többi.

Edgar: Rendben van.

Draki: Akkor ezzel megvolnánk. Hol a nő?

Frankie: Tudja a fene. Elcsatangolt valahová.

Draki: Öregem, keresse meg, a magáé. Mi addig körbejárunk, oké?

Edgar: Enyém a lány! Hogy is mondta?

Frankie: A csaj.

Edgar: Ez az! A csaj! Enyém a csaj!

Kimegy.

Draki: Azt mondtad két fickó lesz itt!

Frankie: A fene tudja ennél a sok bolondnál fő, hogy túl vagyunk rajta. Haraphatnánk valamit.

Draki: Haraphatnánk? De kit?

Frankie: Te persze már ettél.

Draki: Nézzünk körül, hátha akad még valaki.

Frankie: Várj csak! Mit mondott az öreg? Hogy a csajt? Mit akar ez a csajjal?

Draki: De nehéz a felfogásod és lassú. Mit akarhatna vele: Meg akarja dugni és kész. Miért törődsz vele, fő hogy pénzbe nem került. Pompás kis kastély! Nézz csak körül mégegyszer. Itt aztán kísérletezhetsz évszázadokig, senki sem fogja felfedezni.

Frankie: Senki, Olyan forgalom van itt, mint Bukarestben a nagykörúton.

Draki: Budapesten.

Frankie: Rosszul mondtam?

Draki: Csak a szokásos tévesztés. Sose tanulod meg, hogy honnan származol?

Frankie: Honnan?

Draki: Hát Erdélyből. Akkor az Magyarországhoz számított. Aztán lett önálló Erdély. Aztán különválasztott Erdély, aztán egyesített Magyarország-Erdély. Aztán elszakított Románia-Erdély.

Frankie: Elég mert már szédülök. De ki jő itt?

Seymour, Norfolk, Warwick és Northumberland jönnek.

Seymour: Üdv, urak!

Norfolk: Üdv, urak!

Warwick: Üdv, urak!

Northumberland: Üdv, urak!

Draki: Mondd, nem köszönnél vissza?

Frankie: nyugalom, minek kapkodni. Üdv, urak! Így egyszerre el vannak intézve.

Draki: A barátom nagyon praktikus ember.

Seymour: Praktikus?

Draki: Gyakorlatias!

Warwick: Az  micsoda?

Draki: Ajjaj, Frankie, úgy látom ezek még nálunk is ódonabbak!

Norfolk: Ódonabbak? Mi a tizedik században élünk, a felvilágosodott középkorban!

Northumberland: Az urak nem idevalósiak?

Draki: Szólj már te is valamit, Frankie-boy!

Seymour: Nos, Frankie-boy?

Frankie: Tisztelt lovag urak, közlöm mindenkivel, hogy mi idevalósiak vagyunk, sőt!

Norfolk: Sőt?

Warwick: Az mit jelent?

Frankie: Sőt, ez a vár a mi kettőnk tulajdona.

Northumberland: Nocsak!

Seymour: Nocsak!

Warwick: Ez hihetetlen!

Draki: Miért lenne az?

Northumberland: Mert ez Békés Edgar király vára.

Frankie: Mi az ördög!

Norfolk: Ördögöt mondott?

Warwick: Azt.

Northumberland: Az baj.

Draki: Miért?

Seymour: Hát csak azért, mert aki ebben a kastélyban kiejti a nevét, azt el is viszi az ördög.

Frankie: Mi a fene!

Seymour: Fenét mondott?

Norfolk: Tisztán hallottam.

Warwick: Az baj.

Draki: A fenével mi a probléma?

Northumberland: Mert aki ebben a kastélyban emlegeti, azt megeszi.

Frankie: Szép helyre kerültünk! Ennyi bolond egy rakáson.

Seymour: Bolondot mondott?

Norfolk: Azt.

Warwick: Az baj.

Draki: Na most szépen menjünk, innen a fr-

Frankie: A bolonddal is baj van!

Northumberland: Csak annyi, hogy aki emlegeti az megbolondul.

Draki: Na most aztán már elég legyen!

Seymour: Azt mondta: elég?

Edgar kergeti át a színen Maryt.

Norfolk: A király!

Warwick: Kerget egy nőt!

Draki: Király?

Seymour: Királyt mondott?

Frankie: Azt a fészkes fűzfánfütyülőjét maguknak!

Northumberland: Azt az urat nem ismerjük.

Frankie: Hála Istennek.

Seymour: Maguk is hisznek benne?

Draki: Hogy hiszünk-e? Meghiszem azt!

Frankie: Főleg, ha ilyen helyeken bolyongunk.

Ethelred támolyog be, lerogy.

Seymour: Ethelred lovag, mi történt veled?

Draki: Lovag?

Seymour: Lovagot mondott?

Draki fejbe akarja vágni.

Ethelred: Kergettem azt a nőt… Kergettem és –

Liheg.

Norfolk: És?

Warwick: És?

Ethelred: Utolértem!

Összeroskad.

Draki: Hitted volna?

Frankie: Az embert mindig érik meglepetések.

Northumberland: Mit tegyünk most?

Seymour: Ez a két semmirekellő fogja meg a lovagot és hozza az ágyasházba!

Draki: Micsoda?

Frankie: Hogy mi?

Warwick: Na, gyerünk.

Norfolk (kardot húz): Ragadjátok meg, semmirekellők.

Draki: Hát akkor, nincs mit tennünk.

Drakie és Frankie kicipelik a lovagot nagy nyögéssel, tántorgással, csörömpöléssel, a lovagok diadalmasan mennek utánuk.

Archibald és Sir Thomas jönnek.

Archibald: Én nem tudom. Erre kell menni a konyhába?

Sir Thomas: Az Isten szerelmére, abbahagynád az evést egy pár percre?

Archibald: Nem, azt hiszem mégsem erre kell menni!

Sir Thomas: Inkább arra figyelj, hogy micsoda érték ez a kastély.

Archibald: Érték, érték! Ha nem veszi meg senki.

A lápi szellem megjelenik.

Sir Thomas: Ez meg mi?

A szellem: Szép fiúk, nem jöttök velem egy fordulóra?

Archibald: Ez fiú vagy lány?

A szellem megtapogatja magát.

Sir Thomas: Hahó! Ő sem tudja, ez érdekes!

Megjelenik Merlin.

Archibald: Még egy bolond!

Merlin: Hívtál, uram?

Igézésre emeli a kezét.

A szellem: Mondtam már, hogy ezt ne csináld!

Sir Thomas: Kuss!

A szellem eltűnik.

Merlin: De hát miért ne csináljak így?

Archibald: Ne is törődj vele, öregfiú. A nők már csak ilyenek.

Merlin: Nem értem.

Eltűnik.

Sir Thomas: Megbolondultál, mondd mindkettőnkre a nyavalyatörést akarod hozni?

Archibald: Most meg mi bajod?

Sir Thomas: Mi bajod, mi bajod! Te itt szellemekkel társalogsz és a konyhát meg nem találjuk sehol.

Archibald: Szellemekkel? Gondolod, hogy ez a két őrült szellem volt?

Sir Thomas: Az Isten szerelmére, nem látod?

Archibald: Hahó! Nem versz át!

Merlin (megjelenik): Hívtál, uram?

Sir Thomas: Már megint itt van. Menj már a francba!

Merlin: A francba? Nem értem.

Sir Thomas: Ez hülye is.

Merlin: Hívtál, uram, parancsolj velem!

Archibald: Te Tommy, tegyük próbára. Úgyis olyan nagy a pofája.

Merlin: Nagy a pofája.

Archibald: Kuss!

Merlin eltűnik.

Archibald: Nem, nem, ne menj el! Szörnyű sértődős.

Sir Thomas: Gyerünk utána!

Elmennek.

Az inas jön, Okoska rángatja a ruháját.

Inas: Mit akarsz már megint Okoska? Soha nem hagysz békén.

Okoska: Nagy akarok lenni!

Inas: Nocsak!

Okoska: Gonosz akarok lenni, mint Mephisto.

Inas: Nocsak!

Okoska: Mikor leszek nagy?

Inas: Már most nagy marha vagy, ha azt hiszed hogyha ennyi süteményt megeszel, attól nőni fogsz. Attól csak kövér és még rondább leszel.

Okoska: Nagy Mephisto akarok lenni.

Ugrál.

Inas: Okoska ne ugrálj, mert hányni fogsz. Tudod mit?

Okoska: Na? Na?

Inas: Megmondom neked az igazságot. Te sose fogsz megnőni.

Okoska: Miért nem? Én miért nem?

Inas: Mert te törpe vagy.

Okoska: Törpe? Az micsoda?

Inas: Hát az ilyen kicsi ember, aki olyan is marad.

Okoska: De miért?

Inas: Okoska ne kezdd el megint a „miért” korszakot te már ahhoz vén törpe vagy.

Okoska: S akkor mi lesz most velem?

Inas: Semmi Törpe maradsz, törpe Lucifer leszel. Menj újságírónak.

Okoska: Pfuj.

Inas: Megmondjalak a király bácsinak?

Okoska: Miért?

Inas: Mert csúnyán beszélsz.

Robaj, a király rohan be.

Király: Hol a nő? Hol a nő?

Kiszalad.

Inas: Látod milyen csúnya az, ha valaki a farka után fut.

Okoska: Nincs is neki farka!

Inas: Dehogy nincs! Csak te nem látod! Még kis buta vagy.

Okoska: Nem igaz, mert én Okoska vagyok.

A király visszajön, lihegve mászik a trónszékre.

Okoska: Látod, már megint itt van!

Király: Hé te ott?

Okoska: Én?

Király: Te, te! Te Hodori, gyere csak ide?

Okoska: Én  nem vagyok Hodori.

Király: Akkor mikiegér vagy. Olyan újságíróféle volnál igaz?

Okoska: Én törpe vagyok, de nagy Mephisto szeretnék lenni.

Király: Szóval te vagy a törpe Lucifer! Mindjárt gondoltam! Gyere csak ide, hadd rángassam meg a füledet.

Okoska: Ne bántson, felség!

Király: Vagy inkább barackot nyomjak a fejedre? Picurka!

Okoska: Józsi ne komolytalankodj mert kiszerkesztlek!

Király: Mindennek az újságírók az okai!

Inas: Ezt honnan tetszik tudni?

Király: Tudom és kész.

Okoska: Tudja és kész! Tudod?

Inas: Rejtélyes mint a szfinx!

Király: Ez szamárság! Tudod mi a ti bajotok?

Okoska: Vau, vau! Nem tudom!

Király: Hogy alpári észjárásotok van!

Okoska: Ezt eddig nem tudtam!

Inas: Hogy mik vannak!

Király: Mazochisták! Flagellánsok! Hisztérikusok!

Inas: Józsi, eltévesztetted! Talán historikusok?

Okoska: Józsi! Talán flatulánsok?

Király: Józsi! Ki az a Józsi?

Elmennek.

*

Második rész

Edgar: A feketegazdaságot vissza kell szorítani!

Merlin: De uram, esedezem, itt liberális férgek rágják a testem!

Edgar: Ez csak képzelődés! Nem rág senki semmit! Mi van a lánnyal?

Athelwood: Uram, szörnyű az eset.

Edgar: Ugyan mi szörnyű van abban?

Warwick: Hajjaj! Mindjárt meglátja felséged.

Athelwood: De meg ám!

Edgar: Ki vele!

Athelwood: Hozzátok be!

Elfridát behozzák.

Edgar: Ti a lápi szellemet hozzátok nekem?

Northumberland: Nem, felség, ez nem a lápi szellem! Ó, nem, az csendes, békés, szófogadó népség.

Edgar: Akkor ki a franc ez?

Athelwood: Ez, felség, nos, ez Elfrida kisasszony, felséged menyasszonya.

Edgar: Ó nem. Akkor inkább vágják le. Nem, nem!

Athelwood: Nyugodjék meg, felséged.

Warwick: Sajnos nem lehet a felesége.

Edgar: Nocsak! S miért nem?

Elfrida: Már nem vagyok szűz, felség!

Edgar: Ó, borzalom. S ki volt az a hős lovag, ki megszabadított tőle? S engem tőled?

Athelwood: Én voltam, felség.

Edgar: Derék, derék vitéz! Kitüntetlek! Hozzátok neki a köztársasági kicsi kereszt kicsi fokozatát.

Athelwood: Nem vagyok méltó, felség!

Edgar: Dehogynem, dehogynem! Aki ezt a rémet magáévá tudta tenni, az igazi férfi!

Elfrida: Az én Athelwoodom!

Athelwood: A tied?

Elfrida: Miért, nem veszel el?

Athelwood: Én csak azért tettem, hogy megóvjam a királyt.

Northumberland: És hogy mentsd a fejedet, mert biztos leütötték volna.

Elfrida: Nem! Nem engedem! Se a fejét, se a fülét, se a farkincáját.

Edgar: Cáját! Na jó, azt sem. De mert meggyalázta sudár lányságodat, lakolni fog.

Elfrida: Lakolni?

Edgar: Életfogytiglan!

Elfrida: Nem, nem!

Edgar: Ne visíts! Életfogytiglan dughat téged.

Elfrida: Köszönöm felség! Mi van veled, Athelwood? Rosszul vagy?

Athelwood összeesett.

Elfrida: Az örömtől, felség.

Edgar: Na jó, vonszold ki. Csak már ne lássalak!

Warwick: S most hogyan tovább, felség?

Edgar: Célunk kettős: feltámasztani a Szovjetuniót és meghódítani Tajvant.

Northumberland: Vagy úgy.

Edgar: Tajvan Kína része, nem tudtad kis buta?

Northumberland: Én, nem.

Warwick: Én sem.

Edgar: Hol a csaj? Mit beszéltek itt össze vissza? Azt a csajt akarom!

Northumberland: Csajt? Milyen csajt?

Warwick: Mi az, hogy csaj?

Edgar: Akit itt kergettem az előbb. Nem láttátok?

Seymour: Egy lelket sem.

Edgar: Hagyjuk ezt. Vihar közeledik. Ilyenkor az összes átkozott szellem előmászik a kriptájából és itt randalírozik. Ezért utálom ezt a rohadt kastélyt.

Mary jön.

Edgar: No lám, hát itt is van! Fogjátok meg!

Elkapják, Mary sikít.

Warwick: Ez nem szellem, felség.

Edgar: De nem ám!

Ölelgeti.

Mary: Segítség, segítség! Mit akar rusnya vén ördög!

Edgar: Hohó! Nem addig van az!

Merlin (megjelenik): Hívtál, felség?

Mary: Felség?

Edgar: Merlin, menj most a francba!

Merlin eltűnik.

Mary: Felség?

Edgar: Igen, felség! Elcseréltem a kastélyt erre a csajra. S, hogy mit akarok? Hasam alá csapni téged és jól megdugni.

Mary: Engem? Öreg, nem vagy te arra képes!

Edgar: Haha!

Merlin megjelenik.

Edgar: Nem hahó! Haha!

Merlin (csalódottan eltűnik): A francba!

Edgar: Ne lacázzunk tovább, gyerünk az ágyba!

Elmennek. Vihar kezdődik, dörög, villámlik.

Draki és Frankie fülénél fogva cibálják a törpét.

Frankie: Gyere csak, te átok! Szóval megetted az összes süteményt!

Törpe: Jaj, jaj ne bántson!

Draki: Arról volt szó, hogy nem tud beszélni!

Frankie: Megjött a hangja.

Draki: Hagyd már a francba! Mondtam, hogy ha vihar lesz, félni fogok!

Törpe: Jaj, jaj, hagyjon már a francba!

Frankie: Dehogy hagylak! Most megtanulod te korcs, hogy mi az az elnyújtott szexuális orgazmus!

Draki: A fene a gusztusodat! Engedd már el!

Frankie: Majd, ha bolond lennék. Hol a csaj, mi? Hol vannak a híres üzletfeleid?

Törpe: Jaj, engedjen! Az én hangom úgy csilingel, mint a csengettyű.

Draki: Ez nemcsak törpe, de hülye is.

Bejön az inas.

Inas: Csengetni méltóztatott?

Törpe: Na, ugye megmondtam!

Draki: Még ez is! Nem döglöttél meg?

Inas: Á, dehogy, rám szükség van itt.

Törölget.

Frankie: Mit csinál? Menjen már a –

Inas: Tudom, a francba.

Frankie: Akkor ne tétovázzon.

Inas: Nem parancsolnak semmit?

Törpe: Én krémes süteményt kérek!

Inas: Elfogyott, Okoska!

Draki: Okoska! Még ez is. Csak nem így hívják ezt a buzicsomót?

Inas: De igen uram. Távozom.

Kimegy.

Okoska: Engedjen el! Maga buzi, meleg, langyos, homokos, pederaszta, liliomtipró!Draki: Csak nem akarod megbaszni ezt a görcsöt is?

Frankie: Látszik, micsoda marha vagy.

Dörgések, villámlások.

Draki: Engedd már el, te marha! Biztos ezért van ilyen kibaszott vihar!

Okoska: Azért, azért!

Frankie: Azért a francot! Minek engedjem el ezt a seggfejet? Hogy telebömbölje az egész kastélyt?

Draki: Úgyse hallja senki ebben a viharban.

Frankie: Az igaz, na menj te, te elefánttojás!

Okoska: Na, na! Ne túlozzunk!

Draki: Menj már a –

Okoska: Tudom a francba!

Draki: Hát ha tudod, miért vagy még itt! Rúgd már seggbe, Frankie, mert ha én kilövöm, átrepül a szárazföldre!

Frankie: Rúgom már, rúgom!

Okoska: Jaj, csak azt ne!

Frankie (belerúg): Miért ne?

Okoska: Mert az balszerencsét hoz!

Elszalad.

Draki: No, foglaljuk össze a tényeket.

Frankie: Foglald, ha nincs jobb dolgod. Úgyse tudunk mit csinálni, amíg ez a kibaszott vihar el nem múlik.

Draki: Szóval itt vagyunk, ez tény. A csaj eltűnt. Ez tény, nem tudok kit megdugni. Ez is tény.

Frankie: Hiszen most engedted el a törpét!

Draki: Ne bosszants, Frankie. Az üzletfelek nincsenek sehol. Az inas nem halt meg. Még jó, hogy a pénz megmaradt.

Archibald és Sir Thomas jönnek.

Archibald: Szóval erre van a konyha.

Sir Thomas: Nem úgy néz ki.

Archibald: Most már mindenütt voltunk és konyha sehol. Hát hol főznek ezek?

Sir Thomas: Biztos a szobában. Üdvözlöm az urakat!

Archibald: Kihez van szerencsénk?

Draki: Ez itt doktor Frankenstein, és magam gróf Drakula vagyok.

Archibald: És hol a csaj?

Sir Thomas: De Archie! Kérem, moderálja magát!

Draki: Hagyja csak, öregfiú, hogy is hívják?

Sir Thomas: Sir Thomas.

Draki: Nos, Tommy-boy, a csaj eltűnt. Itt mindenféle népek, törpék, inasok és kísértetek grasszálnak, valakivel pitykézik közülük, de ne féljen, ez stramm bige, bírja az iramot. Előbb-útóbb maga is sorra kerül.

Sir Thomas: Micsoda? Mit beszél? Nem értem.

Frankie: Ne is törődjön vele, öregfiú. Úgysem tudja mit beszél.

Archibald: A postás mikor jár erre?

Draki: Miért, várja a nyugdíját?

Archibald: Nagyon vicces! Maga nem fehérorosz véletlenül?

Draki: Miért nem mindjárt cigány vagy moldova?

Sir Thomas: Csak nem oláh?

Draki: Igen, büszkén mondhatom, hogy román vagyok.

Archibald: Dákóromán?

Sir Thomas: Mi van a dákójával? Csak nem buzeráns? Uraim, Önök között ugye nincs buzi? Nagyon kellemetlenül érezném magam, ha valamelyikükről kiderülne.

Frankie: Ugyan miért, Tommy-boy? Zavarná?

Sir Thomas: Kiütést kapok tőlük. Szóval mi van a dákóval?

Draki: Az én dákóromán őseim a rómaiakkal hágtak fel a Kárpátok Bércére.

Sir Thomas: Szóval mégis buzeránsok. Mindegy, majd csak kibírom valahogy. Voltam én már magyarokkal is összezárva.

Frankie: Na látja, öregfiú. Semmi vész. Ahogy eláll a vihar maguk elhúzzák innen a csíkot.

Sir Thomas: Hogyan?

Archibald: Hol a pénz?

Frankie: Pénz? Hiszen már megegyeztünk az öreggel, odaadjuk a csajt, és a miénk a kéró.

Sir Thomas: Miről beszél?

Frankie: Hát a vén szoknyabolondról, aki itt rohangált királynak öltözve és pináért ordibált. Vele már megegyeztünk.

Archibald: Király? Itt? Itt nincs más csak mi ketten.

Sir Thomas: Meg az inas.

Archibald: Igen, az inas.

Sir Thomas: Meg a törpe.

Archibald: Igen, a törpe.

Draki: Meg még ki az Istenfáját nem gyűjtöttek ide? Olyan ez a sziget mint egy menekülttábor! S ki az az öreg akinek odaadták a lányt?

Sir Thomas: Ó, az még semmi! A királynak van vagy tíz lovagja, egy varázslója, aztán ott van a lápi szellem.

Archibald: Meg a király menyasszonya.

Frankie: Menyasszonya?

Sir Thomas: Illetve csak volt menyasszonya, mert a lovag akit érte küldtek, megkefélte s így a király nem vehette el, mert már nem volt, ugye, szűz.

Frankie: Szerencsétlen öreg. Csak szűzlányokat engednek neki?

Sir Thomas: Persze, mert azok azt hiszik még, hogy azt úgy kell. Így aztán megmarad a királyi tekintély.

Draki: No, akkor Maryvel  jól megjárja! Az megtanítja majd lovagolni!

Frankie: Csak bele ne törjön a pálcája!

Sir Thomas: Van itt angol WC?

Draki: Itt csak skót WC van. Stílusos, nem?

Sir Thomas: Alternatív buzeránsok!

Frankie: Mit gondol, egy ilyen ósdi várban van WC? Tudja hol durrantanak ezek az ósdi népek? Vannak ilyen kiugró helyek a falon, ott a lukba szarnak, az meg lepotyog, aztán évszázadokig bűzlik.

Sir Thomas: Ha trezorjuk van, WC-jük is lehet nem?

Frankie: Akkor tojjon a páncélszekrénybe!

Archibald: Na, én unom ezt a fennkölt társalgást, megfekszi a gyomrom. Megyek lefeküdni.

Sir Thomas: Hé, és a pénzzel mi lesz?

Archibald: Az legyen addig az ő gondjuk. Jó éjszakát!

Sir Thomas: Jó éjt, fiúk!

Frankie: Helló, papa!

Draki: Jó éjt! Szép álmokat fiúkák.

Sir Thomas: Aztán nem bejönni a szobámba!

Frankie: Puff, puff! Észre se veszed és oda a szűzhártyád, vigyázz!

Sir Thomas: Átkozott hely!  A francba!

Elmegy.

*

Harmadik rész

Reggel.

Merlin és a lápi szellem seggrepacsit játszanak. Frankie és Draki szivarozik és whyskit iszik, Sir Thomas jön hálóingben és sipkában, nyújtózkodik.

Sir Thomas: Jó reggelt, uraim!

Frankie: Jól aludt, Sir?

Sir Thomas: Én nem! Mintha álliberális férgek rágták volna a testemet egész éjjel.

Draki: A maga hasonlatai uram! Egész éjjel ezen gondolkodott? Ilyet csak pihent aggyal lehet kitalálni. És dögkeselyűk nem voltak?

Sir Thomas: Ami azt illeti nem volt könnyű, nem volt könnyű! Az urak már ittak? Dögkeselyűk is voltak.

Frankie: Bizony már túl vagyunk néhány fordulón.

Sir Thomas: A konyhán nincs semmi ennivaló?

Draki: Legyen erős, öregem: konyha sincs.

Sir Thomas: Akkor azért nem találtuk tegnap. Archie! Archie! Nem látták véletlenül Archiet?

Frankie: Nem, még nem. Kellett volna?

Sir Thomas: Úgy gondolom, uraim, össze kell gyűjteni mindenkit, aki a kastélyban tartózkodik, hogy tisztázhassuk a tulajdonjogokat. Csak azután tárgyalhatunk üzletről.

Frankie: Rendben van, Tommy-boy.

Sir Thomas: Remélem nem avantgárdok, mert azokat utálom.

Draki: Nem, uram, ezek alternatívak.

Sir Thomas: Miért mi a különbség?

Draki: Semmi, csak manapság úgy hívják őket, mind buzeráns meg leszbikus.

Sir Thomas: Pfuj, utálok leszbikusokkal együtt lenni. Látom rajtuk, hogy közben máshol jár az eszük.

Frankie: Hogy úgy van!

Draki: Kuss!

A lápi szellem eltűnik.

Lélekharang közben bevonul mindenki, hordágyon hozzák a lihegő királyt, mindenki letérdel, keresztet vet.

Edgar: Hétszer törtem lándzsát az éjszaka! Barmok, semmi bajom, csak egy kicsit kimerültem! Hülyék! Tegyetek le! Mit akartok, dögöljek meg mert dugtam egész éjjel! Lepörzsölődött a bőr a farkamról! Aki nem hiszi, nézze meg. Marhák, ne vessetek rám keresztet! Én pogány vagyok! Merlin, Merlin! Hol vagy? Sosincs itt, amikor kellene! Mondd meg nekik!

Merlin: Bizony, őfelsége –

Edgar: Na, ugye.

Merlin: Hétszer tört lándzsát az éjjel.

Edgar: Ne azt mondd, te ökör!

Merlin: Az én seggem bánta, és még csak ne is panaszkodjak?

Edgar: Hogyhogy a te segged?  Én egy forró szőrős pu –

Merlin: Ki ne mondja, felséged!

Edgar: Miért ne, most már mindegy! Egy vágytól lihegő forró szőrős puncit dugtam egész éjjel!

Sir Thomas: Pfuj, milyen közönséges, alpári, undorító!

Merlin: Sajnos ki kell ábrándítanom felségedet.

Edgar: Hogyhogy?

Merlin: Amit szőrősnek, forrónak, lihegőnek érzett az bizony az én seggem volt.

Edgar: Hogy lehet a te segged olyan szőrős?

Sir Thomas: Téma ez most felség?

Edgar: Szörnyű félreértés történt, ezt tisztázni kell. Most, azonnal.

Sir Thomas: Akkor tisztázza, ha van még valami tisztáznivaló ezen: utálatos perverz disznók!Edgar: Bizony, aki odatartja az az!

Merlin: Én nem.

Edgar: De igen! Mert aki odatartja egyszer, még mondhatja, hogy tévedett mert csak TV-t akart nézni, de aki hétszer egymás után odatartja az buzeráns!

Merlin: De felség! Ezt még soha senki sem mondta nekem!

Sir Thomas: Nem lehetne ezen már túllépni?

Edgar: Buzeránsok lapítanak köztünk, uram, ezt tisztázni kell egyszer és mindenkorra.

Sir Thomas: Jól van, már mindent tisztáztunk.

Edgar: Nemoda Buda!

Draki: Talán Buka?

Frankie: Nem mindegy, nem mindegy!

Draki: Mekkora különbség. Legalább mint segg és pu –

Archie: Ki ne mondja!

Draki: Punci között.

Sir Thomas: Végre, Archie! Hol bujkáltál?

Archie: Én a szebbik lukat választottam.

Sir Thomas: Mary? Hol van Mary?

Archie: Nevet változtatott.

Sir Thomas: Hogyhogy?

Archie: A Sellő már nem aktuális.

Frankie: Csak nem dugta meg őnagyságát?

Archie: Az őnagysága stimmel. A másik dolog is, csak nem mondanám ilyen durván idegenek előtt.

Megjelenik a lápi szellem.

Lápi szellem: És most velem mi lesz? Engem senki sem akar? Bezzeg Merlinnek most is a boldogabbik vége jutott.

Merlin: Ne irigykedj szellemtestvér, nem volt olyan egetrázó élmény.

Sir Thomas: Pfuj, pfuj, és pfuj!

Lápi szellem: De uraim! Tiszteljük a másságát!

Sir Thomas: Idefigyelj lápi! Te elég más vagy így is, úgyhogy elégedj meg annyival, míg szét nem rúgja valaki a seggedet!

Lápi szellem: Ön durva és közönséges hangon támadja a melegeket, pedig a Királypárt képviselőinek huszonöt százaléka is buzi.

Frankie: Azt te csak szeretnéd, apukám!

Draki: Hogy ki nem fogynál a jóból!

Archie: Azért ránk is gondolhatnál!

Sir Thomas: Na de Archie! Csak nem folysz te is bele ebbe?

Edgar: Bele mibe?

Northumberland: Hagyja felséged, hadd veszekedjenek!

Edgar: Vigyétek innen! Én nőt akarok, igazi nőt!

Warwick: Mármost honnan vegyünk?

Seymour: Az én időmben még volt ilyen célra TMFP.

Northumberland: Az mi?

Seymour: Tábori mozgó fapina. Az volt az igazi! Akinek viszketett csak beledugta és el volt intézve.

Edgar: De hát senkinek nem egyforma!

Seymour: Csak először, felséges uram.

Edgar: Hogyan?

Seymour: Hát ugye, hogy a fal másik oldalán állt egy hatalmas szerecseny egy hatalmas késsel és nyissz-nyassz, lemetélte a huncutkákat.

Edgar: Jaj nekem!

Seymour: Jaj volt nekik, uram.

Archie: Szóval most akkor mi lesz? Megyünk vagy maradunk? Megveszik-e ezt a roncsvárat vagy sem? Nekem már elegem van ebből a huzavonából!

Edgar: A Szovjetunió visszaállításáról szó sem lehet!

Warwick: FÁK! Az kell nekünk.

Seymour: Az! Tábori mozgó fák!

Northumberland: Na, de uram!

Seymour: Fapina! Fapina!

Sir Thomas: Pfuj. A kastély eladó, uraim. Az ára –

Edgar: Maga az én kastélyomat árusítja! Pimasz! Hiszen még élek!

Archie: Egy-két ilyen éjszaka felség és nem lesz gond ezzel.

Merlin: De nem ám!

Seymour: Pfuj!

Lápi szellem: Én is akarok joysticket!

Merlin: Majd kapsz mindjárt egyet te szemérmetlen!

Inas megjelenik.

Edgar: Mit akar, fiam?

Inas: A reggeli tálalva van, uram!

Törpe: Én is! Én is!

Edgar: Mit te is?

Törpe: Én is meg akarom dugni a nénit!

Northumberland: Hogy-hogy te is?

Törpe: Miért? Mindenki csak én nem?

Edgar: Micsoda? Az én menyasszonyomat mindenki megdugta?

Törpe: Csak én nem. Én a nép egyszerű gyermeke vagyok!

Edgar: Az adóbevallásodat már postára adtad?

Törpe: Jaj nekem, jaj nekem. Nekem nincs mit bevallanom!

Northumberland: Te féreg, te átok, te-te-te- törpe!

Törpe: Törpe vagyok, de nagy akarok lenni! Engedjenek! Krémes süteményt akarok enni!

Archie: Ez a mániája!

Edgar: Csend legyen! Mindenki hagyja el a termet! Egyedül akarok maradni!

Sir Thomas: Ez is rohamot kapott.

Northumberland: Dehogy!

Archie: Hogyhogy?

Northumberland: Ő nem kapott rohamot. Ő király.

Sir Thomas: Mondom, hogy rohamot kapott. Manapság már nem futkosnak csak úgy királyok!

Edgar: Én tényleg király vagyok, és ez a kastély az enyém.

Sir Thomas: Komolyra fordult a dolog. Ez tényleg hülye!

Edgar: hagyjatok magamra!

Archie: Dehogy hagyunk!

Elfrida: És velem mi lesz?

Edgar: Te különösen hagyj magamra!

Lápi szellem: S velem mi lesz?

Edgar: Jaj! Ejnye, de szép pár vagytok ti! Ti ketten!

Lápi szellem: Úgy érted, hogy én? Meg Ő?

Edgar: Igen, igen! Neked adom Őt!

Lápi szellem: Köszönöm, köszönöm! Van már párom! Nem vagyok egyedül!

Elfrida: És én? Engem meg sem kérdez senki! Tiltakozom, a feminista mozgalom és a női egyenjogúság nevében!

Edgar: Mi az, hogy feminista?

Sir Thomas: Az olyan, mint a buzeráns csak szalonképesebb.

Edgar: Női buzeráns!

Elfrida: Kikérem magamnak.

Lápi szellem: Gyere szívem! Bizonyítsd be!

Elfrida: Segítség! Ez még rondább és öregebb, mint én!

Edgar: Szép pár vagytok! Menjetek!

Lápi szellem: Gyere drágaságom!

Eltűnnek.

Edgar: A többiek is tűnjenek el!

Northumberland: Én maradok.

Archie: Én is.

Frankie: Dettó.

Draki: Szintúgy.

Többiek el.

Törpe: Én itt maradok! Osztályrészemet követelem!

Edgar: Hányat ütött az óra?

Northumberland: Még nem találták fel, uram!

Edgar: Akkor mennyit mutat a napóra?

Northumberland: Nem süt a nap, uram.

Edgar: A vízóra?

Northumberland: Még nem olvasták le, uram.

Edgar: A homokóra?

Northumberland: Elfelejtették megfordítani uram. Megállt.

Edgar: Akkor most nem tudjuk, mennyi az idő!

Sir Thomas (előveszi a zsebóráját): Dehogynem, mindjárt dél van.

Edgar: Én még nem is reggeliztem!

Törpe: Én sem!

Edgar: Ez kicsoda?

Northumberland: Egy törpe, uram! Ne törődjön vele!

Törpe: Elnyomják a törpe kisebbséget!

Northumberland: Csak egy törpe minoritás, uram!

Edgar: Maxoritás is van?

Northumberland: Nincsen uram.

Edgar: Jean! A kávémat!

Inas: Igen, uram. Parancsoljon.

Edgar: Ez tea!

Inas: Igen, uram!

Edgar megissza a teát.

Edgar: Magának van igaza, Jean!

Inas: Köszönöm, uram!

Northumberland: Maga miért ül itt, féreg, a király jelenlétében?

Törpe: Én nem ülök, kérem, én törpe vagyok.

Northumberland: Vagy úgy!

Törpe: Vagy hogy?

Northumberland: Úgy!

Törpe: Ja, az más. Már azt hittem zsidózni tetszik.

Sir Thomas: Szóval, uraim, itt az ideje, hogy valaki elárulja: mi is a Donan-kastély titka?

Edgar: Itt nincs és nem is volt semmiféle titok!

Archie: És felséged minek tartja sajátmagát? Senkisem tud arról, hogy itt regnál egy egész csapat lótifutival együtt!

Edgar: Bocsánat, mi volt ez utóbbi?

Archie: Lótifuti fasz.

Edgar: Aha! Szóval, mit keresnek itt az urak?

Sir Thomas: Mi Archieval azért vagyunk itt, hogy eladjuk a kastélyt ennek a két úrnak, akiknek aztán, ha már a pénzt odaadták, elvágjuk a torkát, bedobjuk őket a középkori latrinába, a nőt pedig, felváltva kefélgetjük, amíg Ő is megmurdel.

Edgar: No, ez dicséretes.

Frankie: Dicséretes? Elvetemült gazemberek!

Edgar: Dicséretes őszinteség. S Önök, uraim?

Draki: Mi nem vagyunk ilyenek. Megvesszük a kastélyt, aztán én kiszívom a vérüket és passz.

Edgar: És bedobják őket a középkori latrinába.

Frankie: Lövöd a rigót!

Edgar: És a nő?

Draki: Azt addig kefélgetjük felváltva amíg meg nem murdel.

Northumberland: Aha.

Edgar: Csak egy baj van.

Sir Thomas: Mi légyen az?

Edgar: A latrina már régen megtelt.

Archie: Ez tényleg baj.

Törpe: A nőt én is akarom kefélgetni!

Northumberland: Meg én is!

Edgar: De Norti!

Northumberland: Igenis, én is akarom.

Frankie: Ez egy kicsit bajos lesz. Túl sokan vagyunk,  úgyhogy előbb egymást kell kipicsáznunk.

Törpe: Jaj de jó, jaj de jó, picsázni akarok!

Draki: Kuss!

Sir Thomas: Te kis pöcs.

Edgar: Hogy? Mi volt ez az utolsó?

Sir Thomas: Pöcs. Fasz.

Edgar: Aha. Ha kérhetem az urakat, használjanak régi jól ismert és bevált kifejezéseket, ha kérhetném, uraim! Volna egy javaslatom! Mivel errefelé igen sokat esik az eső, hó, fúj a szél állandóan és hideg is van, ráadásul skótok skótul beszélnek, az lenne a legjobb, ha beosztanánk egymás között az időt: a nap melyik órájában óhajtanának kísérteni. Így aztán nem volna vita, felfordulás, veszekedés.

Sir Thomas: Ezt meg hogyan értsük?

Edgar: Feltételezem, hogy Önök is mindnyájan olyan rendes kísértetek.

Archie: Tiltakozom!

Edgar: Visszavonom! Szóval olyan rendes szellemek, mint mi magunk vagyunk. Így nem lesz nehéz megegyezni, mivel lerágott csonttal nyitott kapukat döngetünk!

Draki: Ezt nem értem.

Frankie: Én sem.

Törpe: Én sem.

Northumberland: Kuss. Te kis pöcs. Bocsánat fasz.

Sir Thomas: Mondja azt neki nyugodtan, hogy faszi.

Northumberland: Faszi. Faszika.

Edgar: De Norti!

Northumberland: Bocsánat, felség! De épp az imént méltóztatott.

Edgar: Kuss!

Sir Thomas: Hallotta, Norti! Kuss.

Northumberland: Jó, én el is mehetek!

Edgar: Azt már nem! Addig innen senki el nem megy, amíg meg nem egyezünk az időbeosztásban.

Sir Thomas: Te mit szólsz ehhez, Archie?

Archie: Tulajdonképpen, ha meggondolom, rájuk kellene hagyni.

Draki: Nekem is ez a véleményem.

Frankie: Dettó.

Edgar: Ez azt jelenti, hogy okézzátok a dolgot?

Törpe: Márpedig én nem egyezem bele.

Northumberland: Faszi! Faszika!

Sir Thomas: Kuss, faszi!

Törpe: Szóval itt elnyomják a kisebbséget. A hágai bírósághoz fordulok az elszenvedett sérelmek miatt! Nem használhatom a nyelvemet, nincs liliputi színház a kastélyban sőt Törpeképző Egyetem sincs, mindezek alapján világos, hogy micsoda sötét középkori diktatúra van itt!

Edgar: Mit beszél ez? Elment a józan esze? Valaki lökje már ki innét! Miért pofázik ez bele a nagyok dolgába?

Northumberland: Ő a törpe.

Sir Thomas: A törpe kisebbség. Ombudstörpe.

Törpe: Minoritás, hogy ne mondjam.

Edgar: Elhallgass te két lábon járó szerencsétlenség! Még hogy Ő, majd Ő! Meg hogy töcskölni is akar! Még mit nem! Elhallgass, ha mondom. Te éjféltől nulla egy óráig fogsz kísérteni és punktum!

Törpe: De akkor én aludni szoktam!

Edgar: Tőlem alhatsz is. A te bajod. De azon kívül meg ne lássalak a kastélyban bolyongani!

Törpe: De hát akkor sötét van! Engem nem fog látni senki!

Edgar: Vigyél lámpást a kezedben. Vagy ülj lóra mint a tizennegyedik Earl of Pendragon és vágtass keresztül a termeken.

Törpe: Ez nem rossz! Istók uccse, nem rossz!

Edgar: Mi volt ez az utóbbi, kérem?

Törpe: Istók uccse! Ezt minálunk odahaza a rónán így mondják.

Edgar: Rónán? A meg mi fán terem?

Törpe: Jaj hát a nagy magyar róna, puszta, sivatag, sztyeppe.

Edgar: Benzinkút van?

Törpe: Benzinkút? Nincs. Gémeskút még akad.

Edgar: És homok? Azt mondtad, sivatag.

Törpe: De szocializmus is van!

Edgar: És?

Törpe: A szocializmusban a homok hiánycikk lett a sivatagban!

Edgar: Akkor mi van helyette?

Törpe: Víz. Árvíz. Ilyen hatalmas. Mindent elöntött.

Edgar: A sivatagban? Árvíz?

Törpe: Igen. A nagy magyar sivatagban a szocializmus árvizet hozott létre. Óriási nem? Ezt csináld utána.

Edgar: Na elég volt, tűnj a francba!

Törpe: Kérem, én akár el is mehetek!

Northumberland: Bocsánat, hogy a csapos közbeszól, de én mikor kísérthetek?

Edgar: Lássuk csak. Te faszikám déli egy és kettő között.

Northumberland: De hiszen olyankor nem kísért normális szellem!

Edgar: Te mondtad. Tovább! Én magam állandóan kísérteni fogok, éjjel-nappal, amikor épp kedvem szottyan.

Törpe: Ez nem igazság! Tessék szigorú beosztással élni.

Edgar: Nyasgem.

Törpe: Hogy volt ez az utolsó?

Edgar: Kapd be!

Törpe: Ja, már azt hittem azt mondta nyasgem.

Sir Thomas: Nem mindegy neked, faszikám?

Northumberland: Nem mindegy?

Törpe: Nem!

Edgar: Akkor is –

Northumberland: De felség!

Edgar: Norti, ne szakíts félbe folyton, így sosem végzünk. Amíg én töcskölöm a csajt, ti kísérthettek, ahogy akartok.

Törpe: De mi is akarunk töcskölni!

Edgar: Ez hallatlan! Miért kell ennek mindenbe belepofáznia? Nincs senki egy bátor walesi bárd, aki elhallgattatná? Amíg én léptetek fakó lovamon?

Törpe: Ez tényleg megbolondult! Agyára ment a töcskölés!

Sir Thomas: Kuss!

Northumberland: Faszika!

Edgar: Nos, urak és rendek, karok és farok, akkor megbeszéltünk mindent, mindenki menjen a dolgára.

Törpe: Nekem mi lesz a dolgom?

Northumberland: Már mondták az előbb.

Törpe: Mondták? Nem hallottam.

Sir Thomas: Nyasgem és kapd be. Ez a te dolgod.

Northumberland: És kuss!

Edgar: És faszi!

Draki: Érted már?

Frankie: Kopj le, kis pöcs!

Edgar: De uraim! Micsoda kifejezések ezek már megint! Artúr király udvarában nem használtak ilyen szavakat!

Northumberland: Úgy van!

Edgar: Mi van úgy?

Northumberland: Az egész.

Edgar: Ja, az más. Szóval mi most megalakítjuk a kerekasztal lovagjainak társaságát. Ezennel mindenkit lovaggá ütök és ezentúl úgy is kell viselkedni, mint egy lovagnak.

Törpe: A lovagból nekem csak a ló jut. Akkora farkam is lesz? Mert akkor nevet kell változtatnom. Ezentúl nemes Beverneki Kemény Farkas a nevem.

Edgar: Az esze vág mint a kardom a worchesteri csatában. Hej, ha Artúr király ezt megérhette volna!

Megjelenik Merlin.

Edgar: Te mit akarsz?

Merlin: Ahol Artúrt emlegetik ott nekem helyem van.

Edgar: Ó, hogy még ez is!

Megjelenik Mary, teljesen meztelenül.

Törpe: Az anyját! Micsoda dudák! Rögtön megcicizem.

Edgar: Még mit nem! Talán töcskölni is akarnád!

Törpe: Naná. Gyere kisanyám!

Mary: Stop! Csak ne olyan hevesen, faszikám.

Edgar: honnan ismer ez téged, töki? Mit kívánsz, királynőm?

Mary: Azt majd elmondom az ágyasházban.

Edgar: Repülök, drágaságom! Gyerünk!

Karonfogva elvezeti Maryt.

Törpe: Micsoda tuti feneke van!

Northumberland: Kuss!

Sir Thomas: Faszi!

Merlin: És velem most mi lesz?

Sir Thomas: Te is tűnj el valamerre!

Draki: Én fellógatom magam a toronyba.

Frankie: Én a pincében rendezem be a laboratóriumot.

Archie: Én konyhát építek, kemencével.

Sir Thomas: Nos, én leszek a kastély ura. Fogadom a látogatókat, kalauzolom az érdeklődőket.

Northumberland: Én majd beszedem a pénzt.

Törpe: Azt már nem! Én leszek a pénztáros!

Sir Thomas: Hogy ennek mindenbe bele kell szólnia! Vigye már ki valaki!

Az inas (bejön): Uraim tálalva van! (Kézenfogja a törpét.): Gyere, maradt még egy kis krémes sütemény!

Kivezeti. A többiek is kimennek.

Sir Thomas: Ez az! Erre gondoltam. Micsoda jó életünk lesz itt, hahó!

Megjelenik a lápi szellem.

Sir Thomas: Hát ez micsoda?

Lápi szellem: Hívtál, édes gazdám?

Sir Thomas: Na, már megint kezdődik az egész ellőről!

V É G E

1996.