Káldi Zoltán: Sorsom

horogra tűzött féregként
vergődöm az élet mocskában
szürke panelrengetegben
fekszem sorsom porában

széthagyott sörösüvegek
barnán fénylenek az utcán
vért fakasztó szilánkjai
ereimnek menekülthullám

elmém torz demonstrációja
élteti elenyésző hitem
ajkamat elhagyó szónak
nem terem többé hitel

szakrális áldozatként máglyán
perzselődik bűnös lelkem
már szakad a kenderkötél
deszkára zuhan a testem

hogyan, mikor, miért, hol
lettem eretnek remete
végleg holtágra terelődött
létem zúgó csermelye