Szabó Dénes: Jól vagyok?

Jól vagyok! Arcomon nem látod, ha sírok,
És elrohannak mellettem a kóbor tegnapok,
De ha kérded én mosolygok, s az mondom,
Köszönöm! Jól vagyok!

Jól vagyok! Egyedül, kuszán, némán, bután
Állok meg. Futni nem bírok az élet után.
Leülök, rohanni már talán nem is akarok.
De ha kérded, mosolyogva mondom
Köszönöm! Jól vagyok!

Aztán otthon újra egyedül vagyok.
Hideg az ágy, de köszönöm, jól vagyok,
Ölelnem nincs kit, s nem tudom, egyáltalán akarok?
S ha kérded, mosolyogva mondom újra.
Köszönöm! Jól vagyok!

Aztán írok. Könnyem a tollból papírra folyik
Kusza, rímtelen versekben, álmodok szebb holnapot.
Tétlenségem tintájával festek új, mosolygó álarcot, a régi elkopott
De ha kérded, annyit mondok csendben.
Köszönöm! Igen! Nagyon jól vagyok!

Majd látlak. Akkor dobban szívem.
Aztán elhalkul, majd megáll, újra csendben vagyok
Tollamból nem folyik lelkem csíkos papírra már.
Arcod hazugsággal kergetem messze, s azt hiszem,
Így jól vagyok. Köszönöm! Így jól vagyok?
Megosztás a Google Pluson