Szívemben tőr, húsomban golyó,
Lelkem mélyén háborgó folyó,
Ajkamon méreg, fülemben csatazaj,
Féltőn kérditek: mi a baj?
Nem! Nem mondom el senkinek.
De mégis jó ha valaki tudja,
Lelkemet mardossa a pokol összes kínja.
Mint vijjogó vércse kering fölöttem,
Keserű évek vannak már mögöttem.
Vágyom utána, Fiam volt a kedves,
Meggyötört arcom, szemem könnytől nedves.
Mióta egy fejfán olvasom a nevedet,
Nem tudom többé áldani az Egeket!
Óh! Uram bocsásd meg vétkemet!
Agyam megbomlik, dagad a vitorla,
Életem hajója zátonyra sodorva,
Kettétört, s széthullt apró darabokra.
Hiába a jó szó, a vigasz, a szándék,
Megsebzett léleknek halál az ajándék.
Ölelni vágyom drága Gyermekemet
Ott, a túlvilágon, ha már itt nem lehetett.
 |
| A múlt emléke /Fotó: Balázs Józs |
Fiam emlékére (1972.07.15 -1987.12.16.)
