Könyv | Egy őrült rettenetes leszámolásra készül a Londoni Olimpiai
Játékokon. A Private nyomozóiroda hiába próbálja megállítani a
merénylőt, az folyton túljár az eszükön. James Patterson és Mark
Sullivan legújabb krimije hátborzongató izgalmakat tartogat az olvasók
számára.
James
Patterson és Mark Sullivan valami egészen rendkívülire vállalkoztak:
megírták a Londoni Olimpiai Játékok egy véres változatát, méghozzá
kitűnően. A történet izgalmas és lebilincselő, és egészen a végéig
sejtelmünk sincs arról, hogy ki lehet a gyilkos, pedig a válasz szokás
szerint ott lebeg az orrunk előtt. A sodró lendületű regény, azonban
tökéletesen elfedi azokat az apró részleteket, amik alapján akár már a
legelején rájöhetnénk, hogy ki is áll a mészárlás mögött.
A Private, a világ legnevesebb nyomozóirodája gondoskodik az olimpia
biztonságáról. Órákkal a megnyitó előtt egy szörnyű gyilkossághoz
riasztják Peter Knightot, az iroda egyik vezető nyomozóját. Az áldozat a
játékok egyik magas rangú szervezője, és egyben Peter édesanyjának
vőlegénye. Mindeközben Karen Pope sportújságíró levelet kap Kronosztól,
aki vállalja a felelősséget a gyilkosságért. A görög mitológia
titánjáról elnevezett merénylő ígéretet tesz az újkori olimpiák
elpusztítására, mert szerinte a játékoknak már semmi közük nincs ahhoz a
magasztos eszméhez és mentalitáshoz, ami az ókorban jellemezte őket. Az
olimpiát átszövi a csalás, a hazugságok, a doppingszerek és a zsarolás
hálója, amitől csak egyféleképpen tisztulhat meg, ha örökre eltörli a
modern kori olimpiát a Föld színéről. S ezzel kezdetét veszi a
gyilkosságok hosszú sora, s az olvasóban felmerül a kérdés, vajon
nincs-e abban valahol igazság, amit Kronosz mond?
A történetet két narrátoron, Peter Knight és Kronosz szemén keresztül
ismerhetjük meg. A folyamatos váltakozástól rendkívül gyors és pattogó
stílusúvá válik a regény, és egyszerűen képtelenek vagyunk letenni. A
két író tökéletesen adagolja az információkat, mélyíti el a
karaktereket, és a végére Kronosz indítékait és életét ismerve, őt és
társait inkább a pszichiátriára, mint a börtönbe küldenénk. Hiszen
hogyan tudsz nyugodt szívvel elítélni egy nőt azért, mert bekattant és
megölt jó pár férfit, amikor a szeme láttára mészárolták le a
családját, majd napokon keresztül többen is erőszakot követett el rajta?
Hogyan tudsz elítélni egy embert, akit gyerekkorában drogos szülei
kínoztak, majd gyerekek meglincselték és betörték a koponyáját. Ha ez
veled történik, te nem tartanád ugyanúgy szörnyetegnek a többi embert?
Természetesen a brutális múlt még senkit sem jogosít fel a
gyilkolásra, de az ilyen esetekben nem csak őt
kell kikiáltanunk őrültnek, hanem a társadalmunkat is, ami hagyja, hogy
mindez megtörténjen. Ami szemet huny afelett, ha drogos tizenévesek
randalíroznak az utcákon és elhagyatott épületekben, ami nemzetiségi
alapon ítéli meg az embereket és elfogadhatónak tartja az erőszakot.
Pont ezért az Alexandra Kiadó gondozásában megjelent Véres olimpia
nem csupán egy remekbe szabott krimi, de tökéletes társadalomkritika is,
a kérdés csupán az, hogy vajon észrevesszük-e benne a tükröt, vagy
hagyjuk, hogy a fikció elrejtse a szemünk elől.
