Turáni János: Szerelmünk

Ülök, el-elbambulok
csak szerelmedre gondolok.
Gondolat, gondolat után
mint kard a kardnyelő torkán.

Illatod, színed megőrjít!
Ó, csak újra érezhetnélek
újra belém szállna a lélek,
ah, nem bírom e kínt...

Szeretlek!
Szeretlek, mint tüdőm a levegőt!
Szeretlek, mint gyógyszert a szenvedő!

Ülök, el-elbambulok
csak szerelmünkre gondolok!
Poharam medrébe újra, s újra folyik,
a Bor, melynek illata, színe megőrjít.