Horváth Piroska: Vihar

Csattogott, villámlott,
oly végzetesen.
Nagy dérrel-dúrral,
jött, félelmetesen.
Rendületlenül,
tajtékok között.
Sebeket szaggatott,
kristálylelket tört.
Orkánként tombolt,
álmokat cibált.
Sivított, hörgött,
mindent szétzilált.
Tépett, fájó szívből
bíborszín rongyokat.
Üvöltő szél repít
széttépett rojtokat.
Fuldokló sóhajok, -
végzetek porában.
Elfojtott sírások, -
vihar egy pohárban.