Véredtől vöröslött a nyár.
Én, a szegény kamasz
magamra maradtam, anyám.
Esővel jött az ősz,
könnyek áztatják arcomat,
lépteim őrzi a csősz,
egyedül vívom harcomat.
Fehér halál a tél,
láztól didereg a lelkem.
Mióta elmentél,
elfordult tőlem az Isten.
Útlevelet kérek,
repülök hozzád, a Mennybe,
hogy átöleljelek,
veled lehessek örökre.
Magadra hagytalak,
mikor szükséged volt rám,
én, lelketlen alak.
Kérem Isten bocsánatát.
Nélküled nincs tavasz,
hullatja szirmait a gyász,
kék földből nő virág.
0 Megjegyzések