Kritika | A Yorkshire puding klub a gyermekvárást középpontba helyező, néha
kedves, néha meseszerű, néha kissé erőltetett, sokszor elgondolkodtató
regény. Se több, se kevesebb.
A
terhesség a női irodalom egyik kedvelt témája – nem meglepő módon.
Érdekes azonban, amikor valaki úgy közelíti meg a jelenséget, hogy a nő
nem egyből rózsaszín ködben úszik, egyértelműen és
megkérdőjelezhetetlenül, hanem más gondolatok, sőt, félelmek is
felmerülnek a gyermekkel kapcsolatban. Hiszen nem mindenki számára
egyértelmű a reakció. Mi történik az eddig felépített karrierrel?
Valóban le kell róla mondani? Tényleg választani kell? És mi van, ha
valaki inkább a karrier felé kacsingatna? Vagy éppen egyedül vállal
gyereket – lehetséges ez, hogyan és hogy lehet megküzdeni vele?
Ráadásul, ha mindezek a kérdések negyven felé közelítve találják meg az
embert, mit lehet tenni? A felvetések nagyon is aktuálisak, hiszen ma
már megszokott, hogy a „gyengébbik nem” is épít karriert. A
gyerekvállalás kitolódott, minden felgyorsult, ezért sok nő számára nem
egyértelműek a kérdésekre adandó válaszok, vagy ha mégis, akkor is
gyakran van jelen a félelem.
Milly Johnson regényében három, lassan negyvenes barátnő egyszerre
esik teherbe, ám nem mindegyikük örül a helyzetnek. Helen ezt teszi, ám
férje, úgy tűnik, kevéssé lelkes, sőt… Ráadásul a nőnek még ott a múltja
is, amivel egyszer szembe kell néznie. Janey-t épp előléptetik, amikor
hirtelen arra eszmél, hogy gyereket vár… ami furcsa, hiszen mindig
vigyáztak – mi lesz így a karrierrel? Elizabeth teherbe esik, de nincs
társa, akivel megoszthatná félelmeit. A múltja miatt, neki azt a
kérdést kell nap mint nap feltennie magának, hogy mi történik, ha nem
fogja szeretni a gyerekét.
Az írás önmagában egy lenne a szokásos lányregények közül, de
szerencsére mégsem kell a limonádé kategóriába elkönyvelnünk. A veszély
fennállt, hiszen néha már-már túl meseszerű a történet, néha
homlokráncolóak a szituációk, néha a kedvesség-bájosság elindul abba az
irányba, amikor már kezd túl sok lenni. Ám amiért mégsem csak egy nagyon
könnyed, agykikapcsoló regényként tarthatjuk a kezünkben, az az, hogy a
karakterek dilemmái a rózsaszín és meseszerű mellékszálakkal együtt
mégis igaziak. Olyan kérdéseket taglal, nem is felszínesen, melyek
valóban jelen vannak a nők között, melyeket nem lehet egy legyintéssel
elintézni, hiszen az érintettek számára igenis komoly problémákról,
félelmekről van szó. Ezért lesz a könyv olvasható, elgondolkoztató és
nagyon is emberi.
