Németh Hajni: A sötétben

Fekete ágak reszketve fáznak
Felvágva a hold sárga arcát
Visító szél arctalan árnyak
Felszítják az álmok kusza harcát

Szürkeségbe vesznek ködös régi vágyak
Feléget a szabadság börtöne
Eltelik az élet a semmire várva
A tett gondolata csak gyötörne

Az öröm lakatlan szigetekre bújik
Szökőár a bánat óceánja
Az istenek haragja addig nem múlik
Míg nem ismer az ember magára.