Élet-halál harc tombol bennem legbelül,
Forr vérem, szeretlek kegyetlenül.
Hömpölyög ereimben a vágy,
Mint életerőre úgy gondolok Rád.
Akár patak, csörgedezik vérem,
Nélküled nem ér semmit létem.
Testem megnyugszik, szivem
hevesebben dobban,
Kicsit elszendergek, Téged látlak
álmomban.
Nap sugarai arcomat simogatják,
Közben testemet barnára piritják.
Állandó lakója lettél szivemnek,
Innen soha-soha el nem engedlek!
0 Megjegyzések