Ne hagyd összedőlni világod tüzes egyszerűségét,
varázslatra ne várj, az ecseted is elkopik még
mikorra megelevenedhet a romlandó dicsőség.
húzz egy egyenest a ferde gondolatok közt,
meglátod e szabály ismét megnyitja a világod.
Küldetésed ne legyen csendes őrült árulása,
állj ki és szavald el a növények növekedését,
hangosabban, ordítva követeld tőlük az oxigént!
Szólj hát rám mit beszélek, nemsokára itt a tél,
Szavalásod most csak egy halotthoz szóló beszéd!
csak gyakorolj hát a víg tavasznak, a tél fagyaszt
mint egy húron beszélő kristályos íztelen malaszt.
addig szomjazol a füvek zsibongó növekedésére,
bizton kedvet kapnak hamarosan, a tél végére.
Ne hagyd összedőlni világod kerengő hevességét.
csak varázsold elő élő-zenélő hangoddal a békét.
0 Megjegyzések