Hajdu Sára: Talán nyár

Süt a nap, lehet, aludna arcomon,
De hullámzik a létem, s nem hagyom,
Hogy elnyújtózzon rajtam s koldus szívemen,
Talán volt egyszer nyár, melyben izzott a szerelem.

De már eltűnt rég, emlékét a gaz is benőtte,
S egy rozsdás talicskán tolom az életem mögötte.
Mi roskadásig van rakva keserű könnyemmel,
A holnapban a mát már sohasem érem el.

Süt a nap, mégis egy felhő mögé vágyom,
Hol nem ingovány a lét, s nem lidérc az álom.
Hol egy szivárvány karjában ringatom magam,
A gondolat hálója nem szövi át az agyam.

S nem őröl bennem, lelkemet porrá zúzva,
Nem öli meg a percet az órához bújva,
Melyben ott éltem én egykor, ha jól emlékszem,
Talán nyár volt, vagy mint most, ősz éppen.