Egy csöppnyi élet, egy új szívdobbanás
áll a reményteli élet hajnalán.
Egy mosolygós arc, két kis kéz és láb,
mi útnak indul nemsoká.
Meglepetés voltál oly sok embernek,
Téged vigyázó kezek, szívek felügyelnek.
Tündérkacaj gyermekajkadon,
életedben mindvégig megmaradjon.
Pirospozsgás gyermekarc,
minden perc kincs, mit életedből adsz.
De csöpp vagy még, bizony,
Neked csak a játék kell, angyalom.
Mondókák és dalok,
mik játékosan tanítanak.
Ha majd nagyobb leszel,
álmaid, terveid vaj` mik lesznek?
Akarsz-e űrhajós, pilóta, balerina lenni?
Akarod-e a világot egyéniségeddel formálni?
Akarod-e túlszárnyalni az ész határait?
S tudni akarod-e mit rejt a végtelen ég?
Ki most fogja két kezed,
az élet titkaira szépen lassan rávezet.
Tudd, küzdeni kell a holnapért,
sose felejts el tenni álmodért.
Te vagy élted kovácsa,
ne gondolj csak a jelen pillanatára.
Mikor pilláid álmosan csukódnak szemedre,
az idő meg-megáll egy percre.
Az álomtündér mit hoz el neked?
Szép álmokat, meséset?
Ha félelmetes, sem kell félned,
hiszen szülőanyád-apád melletted lesz.
Hogy mit jelent csöppnyi léted?
Elmagyarázni reménytelen néked.
Mert te vagy a múlt, a jelen, s jövő
a mindennapokat értelemmel, boldogsággal betöltő.
0 Megjegyzések