Csak egy könnyed görbület az arcon,
átsegít az örökös malomkerék-harcon.
Súlyos terheit is könnyűnek érzi,
aki a legutolsó mosolyt emlékbe idézi.
Van, aki azért nevet, hogy fényt fakasszon,
aki csak, hogy derüljön, mulasson.
Van, aki elfojtott kínjait így űzi el,
van, akit egyetlen mosoly az égig emel.
A legősibb adomány a teremtésben,
hogy elvegye az embertől, nincsen olyan Isten.
Bánatodnak is mosoly legyen a veleje,
s akkor belátod: mindenható az ereje.
Lehet igaz, őszinte, csábító és hamis,
amit mosolyod mutat, azzá válasz magad is.
Nélküle a bánat mivé is lenne,
a lényeg: minden ember elmerüljön benne.
0 Megjegyzések