A szemem előtt már nem röpköd.
Látom már a fától az erdőt,
Mely végig itt keringőzött.
Eleinte nagyon fájt,
Nagyon, de nagyon fájt.
Sírtam is miatta eleget,
De a fájó szívemen, nem enyhített.
Eltelt azóta pár hónap,
S az iskola is elkezdődik holnap.
Ebbe már lassan beletörődtem,
Nem lehet semmi Közted, s köztem.
Már nem fáj, már nem bánt,
Szívemből kitéptem Ámor nyilát.
S a fájdalom és a szerelem elillant,
Mely zúg, minden vízen át.
Már nem fáj,
Már nem bánt.
Mint ember, ki bánt,
Olyan érzés, ha fáj.
0 Megjegyzések