Pásztor Károly: Karvaly

Harmatos virág, zsenge fű,
Rajta szöcske ciripel, tücsök hegedül.
Csőrét perdíti a furfangos csóka,
Igazolja őt rafinált mivolta.

Dalol a víg csalogány
A legalsó lombik legalján.
Táncot jár rá két füredi pacsirta,
Szerelmük heves érzelembomba.

Fába karmát bele nem mélyesztve megy
Az öltönyben nyerészkedő róka,
Fösvényessége legerényesebb társa.
Mert hiába keresi az áhított szeretett
(Pedig csak kutatja szüntelen).

S karvaly repül legfölül,
Hisz ő a legnemesebb mind közül.
Ijesztget szárnya tollát kitartván,
Ugyanis ő a leggavallérabb éji vadász.