gyötrődve gyónok és közben nézem
a komor, kuszálódó füstöt az égen,
mi lelkem poraiból száll fel az éjben.
Üldöznek tovatűnő, régi esztendők,
homlokomat már rég nem takarja kendő.
Értem szirénázik a lélekmentő,
a csillagtalan idő elrettentő.
Megrekedtem a vérző élet torkában,
rideg rácsok tartanak a hűvös fogdában.
Sorsom kezemben, létem az ő markában,
Jónás vagyok az ámbráscet gyomrában.
0 Megjegyzések