Sára Gergely: Visszatérni...

Visszatérni valahova,
hol sosem voltam még igazán.
A néma csendben álló szoba,
a megfagyott, régi kazán,

az otthontalan ölelések,
a honvágy keltő, távoli tűz,
életlen, zord konyhakések.
Az udvar fehér bárszékén ülsz.

Felismerni az ismeretlent:
Egy eddig megbúvó ráncot a
homlokban idegen istenemen.

A kihűlt holdon barna foltok,
csillagokat szór szét az éj.
Roskadozó, rekedt polcok,
reszkető délkeleti szél.

Magát ringató karosszékben
ül a semmi, s méreget.
Szívemen egy halom bélyeg.
Mit megragasztottam szétesett.

Átkarolni a test nélküli
tárgyakat. A túl nagy semmi
hallatán újra megrémülni.