Megoldás szívünknek nem ajánlkozik,
Lelkünk egy húron pendül már mióta,
Kapcsolatunk egy szerelem-fióka,
Egymásra mosolygunk szépre gondolva,
A múltunk egyikünknek sincs megoldva,
Szeretjük egymást, csak nem tudunk róla,
Képesek lennénk mi már minden jóra,
Egymást megszólítani nem is merjük,
Ezért másoknak társaságát nyerjük,
Ha nem talállak, szememmel kereslek,
Ha törik, ha szakad, én nem feledlek,
Fáradt lelkemnek te vagy a nyugalom,
Melletted sosem fog el az unalom,
Gyönyörű mosolyod ad erőt nekem,
S így az élet még nem végez velem,
Ki vagy te, hogy mindenkor ilyen szép vagy?
A ragyogó képed az agyamba fagy,
Kellemes vágyakat ébresztesz bennem,
Ilyenkor nehéz önmagamnak lennem!
Amikor aztán már búcsúznunk kellett,
Csak úgy elmentél döbbent testem mellett,
És aktiváltad szívemnek bombáját,
Elindítva ezzel könnyeim árát.
0 Megjegyzések