Fücsök Andrea: Ha elmész

Egyedül vagyok, habár veled is.
Magányomban a gyász honol,
magamra csak egyedül maradok,
s nincs más, csak üres pokol.

Mélyen, belül bánt s éget,
marasztalnálak téged.
Menni kell, menj! Várnak.
Szívemen megannyi bánat.

Jöttödet várva,
szívemet nyitva, tárva
találod s újra dobban,
levegőm van újra nyomban,
minden kín feneketlen
kútba dobva.

Elmész?
Menj csak, várnak.
Eljössz újra?
Kérlek.
Várlak.