elfújja az éveket...
Szőke hajam deresedik,
kis fám törzse erősödik.
Évgyűrűi gyarapodtak,
levelei lombosodtak,
madárkáknak lakhelyet adtak.
Sötét felhők gyülekeznek,
mennydörögve beszélgetnek.
Villám úrfi csatlakozik,
rontó viharral érkezik,
fatörzsének nekiesik,
összetöri mind egy szemig.
Tűzoltók már darabolnak.
Ablak alja üres maradt.
Galamb, veréb és nyitnikék
körözve keresi fészkét.
Nem kopácsol már a harkály,
szomorúan messzebbre száll,
máshol keres munkahelyet,
hol gyógyíthat fatörzseket.
Ragyogva süt a napsugár,
lelki sebre gyógyírt kínál.
A fájdalom tovább sajog,
madárszívvel együtt dobog.
Mit a természet harminc évig nevelgetett,
villanásnyi idő alatt tönkre is tett.
Majd egy fürge kis magonc életre kel lazán,
jövőre bús szívemnek vigaszul szolgál.
0 Megjegyzések