Antóni Sándor: Emlékezés a hősökre

Magyar hősök messze földbe,
Pihennek a síri csendbe.
Ezer év is kevés lenne,
Hogy feledni tudnánk őket.

Sok ifjú és családapa,
Szeretteit nem láthatja,
Róluk csak egy fénykép maradt,
Az is megkopott a sok év alatt.

Sok ifjú is talpig magyar,
Sohasem tér többé haza.
Hírt róluk a hideg szél hoz,
Messze földről ide elhoz.

Hol sírjaik domborulnak,
Rajta vad virágok nyílnak.
Csak egy kopott kereszt jelzi,
Alatta egy magyar fekszik.

Sok gyermek és édesapa,
Siratja a magyar haza.
A sok özvegy, a sok árva,
Azóta is hazavárja.