 |
| Kép: Urbán Ferenc |
Mert mérföldekről megneszeled a postást
Befagyasztod
a múltat
Marad a
színtelen jelen
Vissza a
feladónak
(ki végül
mindent felad)
Csak a név
maradt
A többi
elárultatva
Vagy
elaltatva
Nem ébredsz
már rám sohasem -
Mit is
akartál
Vágyak és
görcsök metszéspontján
Az eredő
semmiben
Mit is
akarhattál -
Nem szültünk
titánokat
Csak kínzó
„talán”-okat
Éj-köldököd
hajnal-hasad
Rám sosem
tapad
Becsülve
gyalázod magad -
Sebesen mint
a gondolat
Megsebezne
egy távirat
De csukod már
a kapukat
S a postás
örökre kint marad
