 |
| Barabás Miklós: Zrínyi Miklós (1842) |
A "vitéz hadnagy"
kéziratában fennmaradt versek
Tartozunk őrizni életünket, valameddig lehet tisztességgel,
arra nézve, hogy hazánknak többet szolgálhassunk. Viszont a dicsősségnek
törvénye az, hogy kévánjuk a halált, mikor életünk tovább tisztességes nem
lehet. Azt mondja a török: Ja deulet basuma ia güzgün desüme, azaz: Avagy holló
hasamra avagy tisztesség fejemre. Azért ne irtozzunk se a haláltul, se annak
formájától. Es temetésünkről is mihaszna sopánkodnunk? Sok vitéz embereknek
holló gyomra volt koporsója, annál inkább fennmaradt a nevek. Coelo tegitur qui
non habet urnam, et undique and Superos tantundem est via.
Befed ez a kék ég, ha nem fed koporsó,
Tisztességes legyen csak órám utolsó.
Akár farkas, akár emészszen meg holló,
Mindenütt felyül ég, a föld lészen alsó.
Nem mondhatni egy országot boldogtalannak, az ki sok időkön által és sokáig
hervadhatatlanul állott virágjában, és már alább kezdett szállani, mert ez a
vége az világi dolgoknak; és nem mondhatjuk boldogtalanságnak azt, hogy ennek
ez világi törvénynek alája vettetett, holott minden más is ugy vagyon: hanem
boldogtalannak mondhatjuk azt az embert, a ki a maga országának leszállásában
és esetiben születtetik és nem virágjában. Azért ehhez is szerencse kell.
){kind=link}
0 Megjegyzések