Ambrus Janka: Végem

Sötét csend van az utcákon,
Egy levél sincs már a fákon.
Hideg van. Várok és fázom.
Egy fekete varjú ül az ágon.
Engem néz. Olyan, mintha belém látna,
De mégis, mintha ő is várna.
Hirtelen kigyúl a lámpa,
Mintha álomból fölrázna,
Megcsap a hullaszag,
S vérem örökre befagy.