Ambrus Magdolna: Szélcsoda szerelmem

Erdőháton nyárfa zizeg,
Vállkendője avarra pisszeg.
Betonöklű szélbarátom
Ott könyököl a korláton.
Célozza a palánk-sátorom.

Szélcsoda az áprilisi?

Barkaselymes kezeddel
érintsd arcélemet
döcögős alkonyon,
ha rám mozdul a
vén időnek dere...
Te maradtál
életemnek
szerelme,
csillogjon
egy könnycsepp
zöld gejzíredben,
ne inogj meg
hitedben.